Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

Helyettese a főhadnagy volt, s irányítása alatt álltak a hadnagyok - a kerület nagyságához kellő számmal - és minden községben legalább egy-egy tizedes, kik a parasztvármegye hozzájuk tartozó köztagjaira ügyeltek.

39 Ilyen körzetet alkottak a jász falvak is, s a Nagy- és Kiskunság is egy-egyet.

40 A parasztvármegye szervezeti kialakulása azt jelentette, hogy a falusi belső igazgatás élén álló bíró és esküdtek mellett létrejött egy elsősorban rendészettel foglalkozó intézmény is, amelynek hatásköre túlterjedhetett az adott község (mezőváros) határán. A lakosság elöljárója a bíró maradt, de egyidejűleg az lett a hadnagy vagy a tizedes is. Ezek utasításait is követnie kellett. A bitóknak a paraszttisztek felett hatóságuk nem volt. A nemesi megye területén alakult parasztvármegyéket nem vonták egy irányítás alá, a körzetek egyikében sem volt olyan parancsoló kapitány, aki a megyei nép egésze fölött rendelkezett volna.

41 A XVII. század közepe táján a várkapitányok, vármegyék, nádori főkapitányok vagy a törökök által kibocsátott oltalomlevelek, rendelkezések növekvő száma jól mutatja, hogy az erősödő létbizonytalanság közepette a parasztvármegye segítséget kért és várt. Ennek nyomán a hatósági válaszokban mindjobban helyet kaptak az olyan instrukció-részletek is, amelyek a falvaknak nemcsak megadták "a felkelés, feltámadás" lehetőségét, hanem kötelezték is őket arra. A jászkun főkapitány az 1648. október havi levelében a kunkapitányt hatalmazta fel, "hogy az afféle nyúzó, fosztó, kínzó sarcoltatok ellen feltámadjanak ... érdemök szerint meg is büntethessék őket." A jászkunok védelmet ideiglenesen képviselő Wesselényi Ádám füleki főkapitány pedig 1655 májusában a Jászságnak parancsolta meg - két levélben is -, hogy amikor a Jászságban vagy körülöttük a szegénységet nyúzó tolvajok vagy csavargó katonák lennének, 200 tallér bírság alatt feltámadjanak, az elfogottakat kezéhez vigyék, ha pedig ellent állnak, szabad őket agyonverni.

42 Bizonyos, hogy a vármegyék már a XVII. század első évtizedeiben is lényegi előírásokat határoztak meg az önvédelmi közösségek számára. Erre mutat pl., hogy amikor Halas mezőváros népe 1641-ben egyetemlegesen bűnösnek nyilvánított és kivégzett néhány rablót, anélkül, hogy lefolytatták volna ellenük a szabályos és törvényes eljárást (s felkísérték volna Fülekre), GYÁRFÁS I. 1882. 35. p. BOTKA J. 1988. 289., 307. p.; - FENYVESI L. 1985. 258-262. p. SZAKÁLY F. 1969. 32-33., 19. p.; - GYÁRFÁS I. 1882. 20. p. GYÁRFÁS I. 1885. 232., 242., 251. p. 26