Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

Ez a részvételi arány önmagában nem jelenthetett elviselhetetlen terhet, s összehasonlítva az 1662. évi 5. te. 11. pontjának rendelkezésével - mely szerint minden egyes ház után kértek egy-egy katonát -, akár kedvezőnek is mondható. A törvényi mértéktartás azonban aligha a lakosság körülményeire vagy a kikényszerített önvédelmi harcához szükséges feltételekre és erőkre kívánt tekintettel lenni, miként elmulasztotta azt az 1662. évi 5. te. is. A hódoltságban ez az önvédelmi erő éppen azért szerveződött meg, mert a népesség a sok-sok országos és megyei rendelet, intézkedés ellenére - a háborútól mentes időkben is - teljesen kiszolgáltatott volt azokkal a fegyveres támadásokkal, zsarolásokkal, rablásokkal szemben, amelyeket döntően a kóborló magyar tolvajok, hajdúk, végvári katonák vittek végbe. Sajátos önvédelmi harcát a jászkun lakosság is a fokozatosan kialakuló ún. parasztvármegye keretében vívta, amely a XVI. század végétől előbb csak hallgatólagosan, majd törvényesen is elismert intézménnyé vált. A paraszti önvédelem kérdésében - az egri vár körzetét érintően - már igen "korán", 1588 előtt történtek konkrét intézkedések a központi katonai vezetés részéről is. Ezek szükségességét kérve írta Balázs-deák István egri hadnagy 1588. évi levelében, hogy a pusztuló falvak instantiáira már Ruebert János egykori keletmagyarországi generális (1567-84) is adott olyan védleveleket, amelyek értelmében azok "az őket nyúzó-fosztó, kóborló végváriakat elfoghatták vagy megölhették, nehogy miattuk egészen elpusztuljanak." Az efféle mozzanatok eredőjeként intézményesült a paraszti önvédelem szervezete. A nemesi vármegye területén, de attól függetlenül kiformálódott parasztvármegye volt hosszú emberöltőkön át az egyetlen olyan keret (önkormányzati), ahol a pusztulásba juttatott közösségek bizonyos konkrét védelmet és reményt találtak sorsuk jobbrafordulásához.

37 Már csak ezért is szükséges részletesebben szólni róla. A parasztvármegye a kortársak szóhasználatában az egész szervezetet, a szervezet területét, a kisebb egységeket, sőt esetenként még az önvédelmi megmozdulást is jelentette. Területi kiterjedéséről tudjuk, hogy az nem esett egybe a nemesi vármegye határterületével, hanem azon belül inkább egy-egy járásnyi körzet, egy-egy falucsoport nagyjából azonos földrajzi-természeti körülmények között élő, döntően paraszti lakosságát foglalta magában, itt-ott átnyúlva még a megyehatárokon is.

38 A parasztvármegye feje a kapitány volt - néhol csak hadnagy -, aki mindig abban a községben lakott, amelyhez megválasztása előtt tartozott. BOTKA J. 1988. 288-289. p.; - FENYVESI L. 1985. 258-259. p. SZAKÁLYF. 1969. 19. p. 25