Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

marhástul mehessenek elébbi helyekre", s hogy "a Jászságot senki se reája való szállással, se adózással, se végvárakhoz való szolgáltatással ne terhelje, ne háborgassa. "

30 Az új nádor a Kunságot is egészen elpusztulva találta: a kiskunok elszéledtek, a nagykunok Bajomba, Szoboszlóra és a Sárrét ingoványai közé menekültek. Mindkét terület népe jó részben - a már említett Keczer András gondoskodása mellett tért vissza. A jászkunok érezve a támogatást, már ekkor szót emeltek a hazatérésüket akadályozó végbeli kapitányok tilalmi intézkedései ellen. A nádori szándék átgondoltságát jól mutatja az is, hogy Thurzó Szaniszló még az egri pasát, Ibrahimot - mint "vitézlő és szomszéd úr barátját" is felkérte a visszaszállingózók közvetlen oltalmazására és részükre az építkezési engedélyek kiadatására. A törökök segítették is őket. 1640-ben pl. szőlőtelepítési kedvezményt adtak ki számukra, bérleti szerződéseket kötöttek velük, s átmenetileg még a sörfőzést is megtűrték Jászberényben.

31 A jászkunságiakat segítő intézkedések mögött csaknem azonos érdekeltség munkált mind a magyar, mind a török részről, az ugyanis, hogy értékes adózó és szolgálatokat teljesítő gazdák és polgárok legyenek. Ez kiváltságosok lévén is - számottevő értéket ígért a magyar kincstár és a nádor számára is. XV. századi privilégiumaik visszaszerzésének, megerősítésének ezért nem is mutatkozott lényegi akadálya. A mindennapok tényleges alakítása azonban csak kisebb részben lehetett saját kezeikben. Ott leselkedett rájuk az imént már említett végváriak zsákmányra éhes hada. Ez utóbbi körülménnyel kapcsolatban már itt meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb sérelmet, fájdalmat a visszatelepülőknek éppen a füleki, lévai ózólyomi, korponai katonák okozták. "Szinte elképzelhetetlen terhekkel, fenyegetésekkel, taxatiókkal és szokatlan és jogtalan adókkal, sőt majdhogynem naponkénti verésekkel sújtanak bennünket" - írják a jászságiak 1667-ben. Még kifejezőbb a jászapátiak 1676-ban a Kamarához szóló panasza: "a hitünk ellen támadott rebellisek és a természet szerint való török nem bánnak oly kegyetlenül velünk, mint őfelsége katonái... egész tartományunk keservesen szenved ...el kell pusztulnunk "

32 Úgy véljük, megkülönböztetett státusuk továbbélése is sok esetben inkább csak erkölcsi fogódzót nyújthatott a fokozódó terhek elviseléséhez. Ezzel együtt mégis lényeges szerepet játszott abban, hogy a Jászkunság termelő SZML. Jászberény város ir. Privilégiumok, 418. rsz. Priv. 9.; - BOTKA J. 1988. 250251. p. HEGYI K. 1988. 13., 70, 78. p.; - GYÁRFÁS I. 1885. 187-193. p. BOTKA J. 1988. 186. p. 30 31 32 23