Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

Andrássy Miklós főkapitánysága idején kezdődött a Jászkunság függetlenülése Heves és Pest megye hatósága alól Ennek a folyamatnak igen fontos dokumentuma volt Eszterházy Pál nádor 1682. június 5-én Pest megye törvényszékén felolvasott azon oltalomlevele, amelyben a palatínus kinyilvánítja, hogy "a kunsági falvak lakosai a megyéhez való adófizetés, ennek hatósága és védelme alól kivétetnek." A vármegyéktől külön választott, saját törvényhatóságuk létéről tanúskodnak az 1622., 1646., 1682. évekből származó kiváltságlevelek.

27 Az utóbbit I. Lipót 1682. augusztus 29-én adta ki. Ez II. Ferdinánd 1631. szeptember 20-i okleveléről, - amely a Hunyadi Mátyástól kezdve érvényben volt kiváltságaikat újította meg, - ekként rendelkezett: "... minden rövidítés és hozzátoldás nélkül ... az említett kunoknak és philisteusoknak és azok összes utódainak s maradékainak örökérvényűleg függő pecsétünkkel... megerősítve, kiadandónak és engedélyezendőnek határoztuk"^ Ezen megújított oklevél az adózásról az alábbiakat tartalmazza: "az azon kunjaink közt lakozó, vagy lakozandó összes jobbágyok, akár magyar, akár tót, minden adót, adományt és a köznyelven Akónak és Adónak nevezett taksákat és a királyi ügyész illetményét, s minden más adót fizetni tartoznak a mondott kunjainkkal egyetemben; és ne kényszeríttessenek mások módjára a vármegyék részére adózni és fizetni." Véleményünk szerint, ezzel a királyi rendelkezéssel lezárult az adózási hovatartozás kérdése is. A jászkunok kezdetektől bírt autonóm igazgatási és bíráskodási gyakorlata így újra kiegészült területeik önálló külön adózási jogosultságával, s megteremtődött mindaz a közjogi feltétel, amely alapján a birtokolt települések immár közös önálló politikai egységgé: Jászkun Kerületté (Districtussá) alakulhattak. Ennek gyakorlati tisztázódására mutat, hogy 1684ben a nádor Pest és Heves vármegyékhez intézett leiratában megparancsolta: hogy - a jászkunok mint kiváltságos "praediális és curialista nemesek" - a vármegyék terheitől mentesek.

29 E jogok védelme, megtartása azonban rendkívül sok energiát, költséget és nagy-nagy taktikai érettséget követelt meg a jászkunságiaktól. Ez utóbbi képességükre az ún. "elbujdoklási évek" magatartása különösen rávilágít, pl. amikor 1610-ben a jászokat Füleken, Gyöngyösön, Szerencsen megkereső Thurzó nádortól régi privilégiumaik teljes megújítását várják el, s azok biztosításához garanciákat kérnek, oltalomlevél formájában, hogy "mind GYÁRFÁS I. 1885. 405-406. p.; - PINTÉRJ. én. 71-84. p. PINTÉR J. én. 62-65. p. KISSJ. 1979. 47. p. 22