Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adatok Alexander Imre alispán életútjához (Kunhegyes 1883 - Budapest 1969) / 143. o.
esetleges módosításokat majd megtárgyalják. Alexander a budapesti rendőrség politikai osztályán 1946 májusában tett vallomásában szándékos késlekedésre hivatkozott és ezt a védekezést a nyomozó szervek valószínűleg el is fogadták. „... a rendelet megjelenése után kb. 10-12 nappal hívtam Össze a fent említett értekezletet, ezzel időt adtam a járási és városi vezetőknek arra, hogy járásaikban és városaikban a lehető legjobb és legemberségesebb elhelyezést kidolgozzák." - olvashatjuk a rendőrségen tett vallomásában. 38 Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az I. világháborús hadiérdemekre, korábbi kikeresztelkedésekre, a betöltött, fontosnak minősített állásokra és egyéb indokokra hivatkozva több zsidó származású személy mentességet kapott a gettóba költözés alól, amely a Sztójay-kormány belügyi államtitkárainak, a háborús bűnösként később kivégzett Baky Lászlónak és Endre Lászlónak csakhamar szemet szúrt. A két államtitkár Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel együtt az 1944. június 2-i angol-amerikai bombázást követő hétvégén Szolnokra jött, hogy a légitámadás okozta pusztítást megszemlélje. Látogatásuk alkalmával Alexander alispánt és Scheftsik Istvánt, a Szolnoki központi járás föszolgabíráját valószínűleg nyomás alá helyezték az elkövetett „mulasztások" miatt. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény, hogy a június 12-re összehívott vármegyei kisgyűlésen Alexander megerősítette nyugdíjba vonulási szándékát. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1944. június 20-án tartott ülésén pedig Scheftsik István, az alispán régi munkatársa és közeli barátja is bejelentette, hogy nyugdíjaztatni kívánja magát. 39 A megyei nyugdíjas tisztviselők igazolásáról szóló, 1946-ban keletkezett jelentés szerint Alexander Imrét és Scheftsik Istvánt a Sztójaykormány belügyi államtitkára lemondatta állásáról, mivel nem lettek volna a kormány intézkedéseinek 100 %-os kiszolgálói. Ez így valószínűleg pontatlan megállapítás, mert Alexander már március 20-án, Magyarország német megszállását követő napon nyugdíjazását kérte. Urban Gáspár főispán 1946-ban írt igazoló nyilatkozatában azonban ugyancsak arról olvashatunk, hogy Alexander Imre alispánt a Sztójay-kormány kényszernyugdíjazta. Mivel az 1944-ben keletkezett alispáni iratok kivétel nélkül megsemmisültek, sajnos nem tisztázható, hogy Alexander Imre és Scheftsik István az üldözöttek védelmében a szándékos időhúzáson kívül tettek-e intézkedéseket, nyugdíjazásuk pedig milyen körülmények között következett be. A háború után keletkezett iratok alapján csupán az igazolható, hogy a Sztójay-kormány államtitkáraival Uo. 292/1947. SZML Törvényhat. Biz. üléseinek meghívói és napirendi pontjai 1944. 158
