Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adatok Alexander Imre alispán életútjához (Kunhegyes 1883 - Budapest 1969) / 143. o.

összeütközésbe kerültek. 1945 után a népbíróság Alexander Imre ellen nem emelt vádat, a népügyészség által indított vizsgálatot pedig bizonyítékok hiányában megszüntették, mert figyelembe vették, hogy a német megszállás idején nyugdíjba vonult. Bár a megyék területén a gettók kijelölése az alispánok hatáskörébe tartozott, ezért Alexander Imrét sem az igazoló bizottság, sem a népügyészség nem marasztalta el. „A nyomozás adatai alapján tényként volt megállapítható, hogy az alispáni hivatal a főszolgabírók által hozott I. fokú határozatokat anélkül terjesztette fel a belügyminisztériumba, hogy a közigazgatási eljárás alá vontak helyzetét súlyosbító véleménnyel nehezítette volna, s nem merült fel adat a tekintetben, hogy gyanúsított e téren számára előírt hivatali ténykedést túlhaladva fejtett volna ki hivatalos tevékenységet. " olvashatjuk a Szolnoki Népügyészség által 1946-ban hozott határozatban.

41 Azokat a tisztviselőket, akik a deportálásokban tevőlegesen közreműködtek, vagy nyilvánosság előtt németbarát kijelentéseket tettek, eltávolították állásukból, a nyugdíjasokat pedig megfosztották járandóságuktól. Alexander Imrét "csupán" alacsonyabb nyugdíj osztályba sorolták és fizetése 100 %-ában megállapított nyugdíját jogellenesen, szolgálati idejét figyelmen kívül hagyva 75 %-osra csökkentették, "...mert nevezett a Szolnoki Nemzeti Bizottság megállapítása szerint a múlt rendszert hűségesen kiszolgálta." indokolták meg a döntést a nyugdíjasok igazolásáról készült jelentésben."

2 Csekély nyugdíját 1951-ben elvonták, majd 1953-tól, a Nagy Imre kormányra kerülése után ismét folyósították. Ekkor havi 300 Ft ellátást kapott, amelyet később 500 Ft-ra emeltek.

43 Alexander Imre 1944 őszétől az 1969 február 20-án bekövetkezett haláláig Budapesten lakott, kezdetben a XII. ker. Böszörményi út 3/a, majd a XII. ker. Csaba u. 15. sz. házban.

44 A Farkasréti temetőben tartott gyászszertartás után 1969. március 1-én Szolnokon helyezték végső nyugalomra. Budapesti búcsúztatásán életpályáját és emberi tisztességét Várady Lajos budavári lelkész az alábbi szavakkal méltatta: SZML Alisp. ir. 2404/1948. SZML Szolnoki Népügyészség iratai 449/1947. SZML Alisp. ir. 2404/1948. Dr. Borsay Györgyné szóbeli közlése. OL K 150.1943.-m.-2-43566. 159