Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

Az elkövetkező napokban bizonyára tisztázódott a félreértés, és végül Kiss Pál is elhagyhatta Péterváradot. Felmerülhet a kérdés, vajon mi, illetve ki változtatta meg a korábbi felsőbb elhatározást Kiss Pál ügyében. A péterváradi várőrség tisztjei kiszabadulásuk után felelősséget éreztek volt parancsnokuk sorsáért, s az októberi kivégzések híre joggal töltötte el aggodalommal őket. 1849. november 12-én Hollán Ernő és Lejtényi Ferenc valamennyiük nevében levélben fordult Haynauhoz, melyben megköszönték közbenjárását a számukra biztosított amnesztiáért. Ugyanakkor nagy tisztelettel kérték, hogy Kiss Pál, aki mint írták „mostanáig társ a közös bűnünkben, mostanáig társ a közös sorsban" hozzájuk hasonlóan szintén kegyelmet kaphasson. Kérésüket azzal indokolták, hogy a várparancsnok élete veszélyeztetésével lépett fel a legénység ellenállási szándékával szemben, s ők valamennyien lényegében neki köszönhetik kiszabadulásukat.

128 Ugyanezen a napon a várparancsnokság részéről Kriegern es. kir. altábornagy is hasonló tartalmú levelet küldött Haynaunak. Hollán Ernő és Palóczy László közbenjárására hivatkozott, akik azt kérték tőle, tolmácsolja hálájukat a császárnak az amnesztiáért, s Haynaunak közismert emberségéért és jóindulatáért kiszabadulásukat illetően. Egyben kérték, próbálja elérni, hogy a megkegyelmezés vonatkozzon „megtévedt" társukra, Kiss Pálra is, „...akinek állításuk szerint a felkelő legénység ellenállási szellemének letörése és az erőd gyors és főként feltétel nélküli átadása egyedül köszönhető. "

129 Kriegern támogatólag terjesztette fel kérésüket, s egyben továbbította Mamula mérnök ezredes jelentését is, amely szintén azt igazolja, hogy Kiss Pál mindent megtett a vár zavartalan átadása érdekében.

130 Nem ismeretes, hogy ezek a levelek milyen mértékben járultak hozzá a megkegyelmezéshez. Nagyobb súlya volt annak a közbenjárásnak, amellyel gróf Gyulay Ferenc osztrák hadügyminiszter

131 magától a császártól kérte Kiss Pál szabadon bocsátását. 1849. december 6-án írott levelében szerepel, hogy I. HL III. A-C. Just. Sect. 1849. 11/17. Nr. 523. Hollán Ernő levele Haynauhoz. 1849. november 12. Uo. Nr. 1551/1849. Kriegern es. kir. altábornagy levele Haynauhoz 1849. november 12. A levél szerint amikor a legénységnek kihirdette a „felkelés beigazolódott vereségét", mindenkit agyonlövéssel fenyegetett meg, aki meg akarja akadályozni az erőd azonnali és feltétel nélküli átadását. Uo. Gyulay Ferenc gróf (1798-1868), cs. kir. altábornagy, 1849. június 1-től 1850-ig osztrák hadügyminiszter, nyugállományú tábornagyként hal meg. KATONA T. 1983. 393. 92