Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.
Ferenc József császár az ő javaslatára részesítette rendkívüli kegyelemben Kiss Pál „felkelővezért." 132 Emellett jelentős szerepe volt annak az egyre fokozódó nemzetközi tiltakozásnak is, ami a példátlanul kegyetlen magyarországi megtorlásokat kísérte. Karl von Boul-Schauenstein szentpétervári osztrák követ folyamatosan küldte jelentéseit Bécsbe az orosz tiltakozásokról, melyek nem maradtak hatás nélkül a császárra sem. Schwarzenberg osztrák miniszterelnök 1849. október 28-i levele szerint „...őfelségét kínosan érintette, mikor meghallotta, hogy a Magyarországon végrehajtott katonai kivégzések híre Miklós császár lelkére kedvezőtlen hatást gyakorolt. " 133 Az oroszok különösen indokolatlannak tartották az azokkal szembeni eljárást, akik valamilyen módon közreműködtek a háború befejezésében. Schwarzenberg értesítette a követet a császár határozatáról, miszerint a jövőben a politikai bűntettek esetében nem fogják alkalmazni a halálbüntetést. Ebben a levélben szerepel az is, hogy a komáromi várvédők amnesztiáját nemrég Pétervárad őrségére is kiterjesztették. 134 Ezek a körülmények együttesen vezethettek Kiss Pál megkegyelmezéséhez, melynek részleteit a további kutatások tisztázhatják. Kiss Pál péterváradi szerepének kapcsán úgy véljük indokolt szólni a várvédők valóban bátor helytállásáról. Valamennyi forrás, amely Kiss Pál védelmét kívánja szolgálni - beleértve az osztrák várparancsnok, ill. mérnökezredes levelét is - egyben bizonyítja a várőrség elszántságát az erőd további védelmét illetően. Még ha eltúlzottnak tekinthető is az a gyakran visszatérő fordulat akár Kiss Pál vallomásában, akár tiszttársainak a kiszabadítása érdekében írott leveleiben, miszerint Kiss Pál élete veszélyeztetésével lépett fel a vár feladását ellenző legénységgel szemben, a források alapján bizonyosra vehető, hogy a várvédők a teljesen kilátástalan helyzetben is vállalták volna az erőd további védelmét - életük feláldozásával is. Korábbi tettei alapján gyávasággal Kiss Pál sem vádolható. Bizonyára jobban átlátta a helyzetet, s igyekezett az adott körülmények között a várvédők és maga számára a legkedvezőbbnek tűnő megoldást választani. Ugyanakkor Klapkához hasonlóan neki is módja lett volna feltételeket szabni, jelenleg nem ismeretes, miért nem élt ezzel a lehetőséggel. 1J/ HL III. A-C. Just. Sect. 1849. 11/17. Nr. 9506. Gróf Gyulay Ferenc levele Haynauhoz. 1849. december 6. 133 KATONÁT. 1983.332. 134 Uo. 334. 93