Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.
Vallomása, ill. védekezésének logikája több tekintetben hasonlóságot mutat az aradi vértanúkéval. A tábornokok kihallgatásuk során arra hivatkoztak, hogy ők nem átálltak egy lázadó sereg oldalára, hanem kinevezéssel kerültek a törvényes magyar hadsereghez. S mivel esküt tettek a magyar alkotmányra, kötelességük volt a magyar hadsereg soraiban maradni. Hogy felségsértés bűnében ne mondhassák ki őket vétkesnek, valamennyien azt vallották, hogy nem értettek egyet az április 14-ei függetlenségi nyilatkozattal. 106 Kiss Pál maga is úgy érvelt, hogy a szerb lázadás megfékezésére Ferdinánd császártól kapták a parancsot, tehát a délvidéki harcok nem minősíthetők felkelésnek a magyarok részéről. Mint mondta, az október 3-i manifesztumot hivatalosan sosem kapták meg, s hogy tisztázzák a zavaros helyzetet, még követeket is küldtek Ferdinánd császárhoz. Onnan azt a választ kapták, „... ahol Magyarország nádora harcol az élen, egyetlen császári tiszt sem riadhat vissza attól, hogy szolgáljon." Vallomásában hivatkozott arra is, hogy az átállástól később sokakat visszariasztott Lázár György esete, aki bár visszatért a császári sereghez, mégis előbb halálra, majd 10 évi fogságra ítélték. Ez az indok az aradi tábornokok védekezésében is ugyanilyen módon szerepelt. 107 Az aradiak vallomásához hasonlóan Kiss Pál is elítélőleg nyilatkozott az április 14-ei trónfosztásról. 108 Mivel számára a legtöbb reményt az jelenthette, hogy az osztrákok értékelni fogják a vár feltétel nélküli átadását, védekezésében ezért különösen részletesen szólt a vár átadásának előkészítéséről, a megadást ellenző legénységgel szembeni fellépéséről, s az erőd átadásának körülményeiről. Súlyos helyzetében érthető módon tartalmaz valótlan elemeket is a vallomása, melyek nehezen egyeztethetők össze korábbi magatartásával és tetteivel. Ilyennek tekinthető vallomásának az a részlete, melynek alapján úgy tűnik, mintha csupán azért fogadta volna el várparancsnoki kinevezését - miután agyonlövéssel megfenyegették -, hogy megfelelő módon előkészíthesse Pétervárad átadását az osztrákok számára. 109 Ugyanakkor Klapka még abban is kételkedett, hogy Kiss Pál önszántából döntött a feltétlen megadás mellett. Mint emlékiratában olvasható: „Péterváradnak csakhamar ezután bekövetkezett 106 KATONÁT. 1983.354. 107 Lázár György gróf honvédtábornok és Wiedersperg Alajos honvéd őrnagy 1848 januárjában elhagyta a honvédsereget és jelentkezett Windisch-Gratznél. Ennek ellenére mindkettőjüket tízévi várfogságra ítélték. KATONA T. 1983. 267.; 367. 108 HL III. A-C. Just. Sect. 1849. 11/17. (1. melléklet) 109 Uo. 88
