Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

majdnem föltétlen föladása azt engedi gyanítanom, hogy a várnak különben oly elszánt parancsnoka vagy nem kapta meg fölszólításomat, vagy pedig az őrség megtagadta neki az engedelmességet "

110 Nem hihető az a kijelentés sem, miszerint azért nem válaszolt Jellacic felszólításaira, mivel a vár védői agyonlövéssel fenyegették meg. A vallomás során természetesen igyekezett kerülni a számára terhelő adatok megemlítését, ezért nem esik szó a tavaszi hadjárat csatáiról, illetve az osztrákokkal szembeni bármilyen fellépésről. Kitüntetései között a Perlaszért és Pancsováért kapott 2. osztályú érdemjeleket említi, s nem szól a tápióbicskei csatáért kapott 3. osztályú érdemjelről.

111 A vallomás tartalmát illetően ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy azt rendszerint nem a vádlottak írták, hanem a vizsgálóbíró fogalmazta meg, aki bizonyos esetekben a neki nem tetsző részeket kihagyhatta, ill. módosíthatta.

112 Talán ezért került bele a vallomásba - minden összefüggés nélkül - az a kitétel, miszerint az uralkodó nem tudott az általa kiadott manifesztumokról, azok a kamarillától származtak.

113 Fritz hadbíró a haditörvényszék 1849. december 14-ei ülésén ismertette a tárgyalásvezetői előterjesztést (2. melléklet), melyben a vádak mellett Kiss Pál védekezése is szerepelt.

114 Erveinek többségét visszautasította, s vétkesnek mondta ki felségárulás bűnében. Ezt a már ismert három vádponttal egészítette ki: Újvidék bombázása, Kuzmanek és társainak kivégeztetése, s a hadipénztár helytelen kezelése. Ennek alapján indítványozta, hogy Kiss Pált cs. kir. századosi rangjának elvétele és minden, bárhol található vagyonának elvesztése mellett kötél általi halállal büntessék. ^

15 A 14 tagból álló hadbíróság december 15-én tárgyalta a hadbíró előterjesztését és meghozta ítéletét Kiss Pál ügyében. A tárgyalás kezdetén jelen lévő Kiss Pál arra a kérdésre, kívánja-e kiegészíteni a már elhangzottakat, azt erősítette meg, hogy legfontosabb feladatának az erőd rendben történő átadását tekintette. Ezt követően, már távollétében került sor az 1IU KLAPKA Gy. 1986. 195. 1,1 HL III. A-C. Just. Sect. 1849. 11/17.(1. melléklet); Közlöny, 1849. április 11. 112 KATONÁT. 1983.354. 113 HL III. A-C. Just. Sect. 1849. 11/17.(1. melléklet) 114 Uo. (2. melléklet) »" Uo. 89