Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.

számba veszi.

33 Ebből az olvasható ki, hogy a lovasroham engedélyezését a 3. (Ferdinánd) huszárezredben szolgáló Meltzer Károly főhadnagy kérte Papp Károly alezredestől, a 2. huszárezred egyik osztályának parancsnokától. Nyilván azért tőle, mert a lovasságnak azon a szárnyán, ahol ő állt, Papp alezredes volt a legközelebbi elöljáró. Ettől függetlenül Poninski még fordulhatott engedélyért közvetlenül Pikéty Ágostonhoz is. Vagy azért emlékszik rá, mint az engedély megadójára, mert röviddel ezután ő lett a Hl. hadtest lovashadosztályának parancsnoka, s így Poninski felettese is. Lehet, hogy az engedélyt éppen Meltzer főhadnagy révén kérte meg, aki ugyanúgy vágyott a rohamra, mint a lengyelek. A Meltzer vezette huszárosztály - mint Damjanich írja - a dragonyosok 1. osztályára tört, szétverte azt, majd "a lengyel dzsidásokkal és Mukics kapitány huszárszázadával együtt az ellenség több lövegét zsákmányul ejtette." Damjanich jelentése után a szolnoki lovasrohamról a legfrissebben született beszámolót a Wielkopolanin c. poznani újság szerkesztősége állította össze a résztvevő dzsidások levelei alapján. Az újságcikk Poninski mellett név szerint kiemeli Mukits kapitányt, mint a lengyel dzsidásokkal együtt rohamozó huszárszázad parancsnokát: "Két ízben kérte Poninski a huszárezredest, a lovasság parancsnokát, hogy engedje meg az ellenséget fedező ágyúk elfoglalását, megnehezítve ezzel az osztrákok visszavonulását. De hiába. Míg végül a századunk mellett álló két huszár közvetítette kérésünket az ezredesnek, aki dühösen kifakadt: Ha nem akaródzik ácsorognotok, akkor előre! Poninski és Mukits kapitány azonnal ügetést parancsoltak és a két század megindult előre. (...) Amikor vagy ezer lépésre megközelítettük őket, egy osztály dragonyos indult meg felénk, hihetetlennek és nevetségesnek tartva azt, hogy - mint később a foglyoktól megtudtuk - ily erővel rájuk merünk törni. De amikor kiderült, hogy eszünk ágában sincs megijedni, hanem rendületlenül vágtatunk feléjük, úgy véltek szétszórni bennünket, hogy arcvonaluk 30 lépésről ránk tüzelt. Egyetlen dzsidásló bukott fel, s mi nagy lármával rájuk vetettük magunkat."

34 Damjanich János jelentése szerint gróf Poninski százados "abban a pillanatban, amint a rohamra parancsot kapott, Meltzer főhadnaggyal együtt az ellenségre vetette magát, oly hevesen, hogy Rzepecki, e század főhadnagya elesett, s 33 embere megsebesült." A méltán elégedett tábornok Meltzer főhadnagyot, Poninski és Mukics Aurél kapitányokat egyaránt III. osztályú érdemjelre terjesztette fel. 33 OL H 75 6842/1849. 34 Czas, 1849. aug. 1. 52