Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.

A napóleoni kor lengyeleket mellőző példáit felidézve arra gondolhatnánk, hogy a két magyar huszártiszt érdemeinek hangsúlyozásával, mintha Poninski bravúrját akarná beárnyékolni, legalábbis "kiegyensúlyozni" a jelentéstevő. A Hadügyminisztériumnak címzett hat oldalas beszámoló egészének tartalma azonban eloszlatja gyanúnkat. Damjanich tábornok ugyanis arányában a lengyelek méltatásának szenteli a legnagyobb teret. Poninskin kívül Wysockiról, Grochowalskiról és Czernikről, mint kitüntetésre javasoltakról ír részletesen és kiemelten. "A derék Wysocki alezredes parancsnoksága alatt a lengyel légió mind rend, mind bátorság tekintetében és minden alkalommal kitüntette magát" - olvasható a német nyelvű jelentésben. Nyomatékul hozzáteszi: "A beküldött veszteséglista bizonyítani fogja, hogy a légió heves tűzbe került, de a lengyelek közismert bátorsága rendben vezette a légiót előre Szolnok ellen." A légión ezúttal a lengyel zászlóaljat kell érteni, amelyet Czeraik százados "nagy körültekintéssel és hidegvérrel" vezetett. A legmeglepőbb az, amit Damjanich Wysockiról ír. Szerinte ugyanis "a vitéz 3. zászlóalj élén" "a derék férfiú" vezette" dandárának rohamoszlopát." Ebből akár arra is következtethetnénk, hogy az ágyúüteg ellen is ő vezette rohamra a 3. zászlóaljat. Akkor miért nem beszél róla Hegyesi Márton? Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy az ágyúüteg ellen indított közvetlen roham kezdetéig élén haladt a zászlóaljnak. És ennek Damjanich is tanúja volt. Semmi túlzás sincs tehát abban, amit Wysocki a szolnoki csatában játszott saját szerepéről visszaemlékezésében ír: "Minden a város elfoglalásán múlt. Annál is inkább, mert a Tisza túlsó partján várakozó Vécsey hadteste csak akkor csatlakozhat hozzánk, ha már birtokba vettük a hidat. Mindezt átlátván, élére álltam a legközelebbi zászlóaljnak, és a városba nyomultam. A gyors roham zavart keltett az osztrákok soraiban. Hasztalanul próbáltak bennünket puskatüzzel feltartóztatni. Az első zászlóaljat sorra követték a többiek, s rövid küzdelem után miénk lett a város."

35 Wysocki Poninski rohamának tömör ismertetése végén leszögezi: "A diadalmas roham érdeme teljes egészében Poninskié. Ő kérte a lovasság parancsnokának hozzájárulását, és elsőként rontott az ellenségre; a magyarok a lengyelek után indultak rohamra." Milkowski szerint a lengyel dzsidások "csalétekül" szolgáltak. Rohamukat látva Josef Regelsberg von Thunberg alezredes, a Ferenc József dragonyosezred parancsnoka állítólag megjegyezte: "Ezek vagy WYSOCKI, J. - (Dokumentumok) 1993. 45-46, 53