Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek történetéből 1501-1597 / 357. o.
Szentimrei [de Zenthlmre] Mátyás mások jelenlétében, 7 [mint] királyi ember mindenkitől, akitől illik - tudakolja az előrebocsájtottakról a valóságot és a bizonyos igazságot, amelyet végül az említett király úrnak [II. Lajosnak] hűségesen megírjatok; kiadatott Nyársapátin [in Nyarasapath] 8 Szent Lőrinc mártíromsága ünnepének előestéjén [augusztus 9-én], az Úrnak 1512-dik évében; Az oklevél nem eredeti, de hiteles átírás a váci káptalan 1512. november 15-én kelt jelentő levelében. Teljes szövegű, latin nyelvű. Borítóján egy közepes nagyságú viaszpecsét fele részének maradéka látható. Ugyanitt ez a szöveg olvasható: "Pro Egregiis Michaele Kenderesy de Gyal et Matheo Layos de Hegyes". OL DL 22.326 7. A budai káptalan bizonyságlevele Tiszaszőlős, Tiszaigar falubirtokok és Gyáma, valamint Petri puszták zálogba adásáról 1512. október 29. -[___]1 Hogy nemes Szőlősi [de Zewlews] Mátyás személyesen elébünk állva magára vállalva valamennyi apai ági hozzátartozójának és vér szerinti rokonának összes terheit - nyilatkozatot és önként vallomást tett a következő módon; Itt egy ritka megoldással találkozunk, mert a lehetséges királyi emberek között mind Pest-, mind Heves vármegyében lakókat találunk. Még érdekesebb, hogy végül is a királyi ember a Pest vármegyében lakó pilisi Bényei Benedek volt. Nyársapáti Ceglédtől délkeletre - most délre - esett, illetve esik. Nem tudjuk mi dolga volt Bazini és Szentgyörgyi Péter országbírónak Nyársapátin. Itt a váci káptalan 1512. november 15-én kelt nyomozati jelentésének zárórészét hagytuk ki 9 1/5 oklevélsor terjedelemben. Ebből tudjuk, hogy a nyomozás 1512. november 10-én folyt Hegyes mindkét vármegyéhez tartozó részében. A királyi ember és a káptalani hitesbizonyság szerint a kb. 150 öl széna elrablása valóban megtörtént. Magyarul: "Nemzetes gyáli Kenderesi Mihály, valamint a hegyesi Lajos Máté érdekében". A budai káptalan idézett protocollumában mindenütt hiányzik a bevezető rész. Ez magába foglalta a kiadó önmegnevezését /intitulatio/, a címzést /suscriptio/, valamint az Isten segítségül hívását /invocatio/. 377
