Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.

maguknak a gazdálkodási formát, ami alól a község egyetlen tagja sem vonhatta ki magát." A gyakorlatban a gazdasági önállóság, a gazdasági pozíció függvénye lett a politikai autonómia működése. S itt visszautalok arra, hogy a földtulajdonhoz kapcsolták a politikai jogokat. Amennyiben tehát az autonómia horizontálisan az egyéni szabadságjogokból tevődött össze azok növekedésétől erősödött, annyiban egyre inkább a gazdasági erőt birtokolok pozícióit erősítette. A kettő elválasztására tehát gazdasági érdekből nem volt szükség. Fodor Ferenc azt, hogy a jász községekben olyan sokáig nem választották el a község és közbirtokosság fogalmát azzal magyarázta, hogy a Jászságban ősi idők óta őrizték a közösségi földtulajdon fogalmát. E közösségi földtulajdon maradványának tekinti azt is, hogy itt a község örökölte a magvaszakadt földjét. Fodor Ferenc megállapításaiból két gondolatot kell figyelmesebben megvizsgálnunk. Az egyik, valójában mit tekintettek közösségi földtulajdonnak a kiváltságolt Jászkun Kerületben, illetve azon kívül? A feudális Magyarországon a 18. században a falvak határában levő úgynevezett "szabad élő földeket"

13 tekintették közösségi földeknek, amelyen a falu közösségének minden tagja egyenlő joggal birt. Ezek a földek tartalékul szolgáltak a növekvő népesség számára, de addig a közösség minden tagja egyenlően hasznosíthatta a szabad föld által nyújtott gazdasági lehetőséget. A Jászkun Kerületben a határ minden röge megváltott redemptus tulajdon volt, aminek egy bizonyos részét nem osztották fel a földváltó egyének között, s ezeket nevezték közföldeknek, közös legelőknek, közös pusztáknak. A jászkun közös földek tehát merőben más tulajdonjogi formációt hordoztak mint a földesúri falvak "szabad élő földjei". Ez utóbbiak a faluközösség egyetlen tagjának sem képezték tulajdonát csupán használták azokat, földesúri engedelemből szabadon élhették a közföldeket. A jászkun közös földet a település földtulajdonos lakói élhették, s a földet tulajdoni joggal nem bírók csupán a tulajdonosok engedelmével s az általuk meghatározott mértékben részesülhettek a közös földek használatából. Földközösségi rendszer továbbéléséről tehát nem beszélhetünk, hiszen a redempció utáni közös föld, közföld, közös puszta fogalom merőben más jogi tartalmakat s ebből fakadóan merőben más gazdasági lehetőséget hordozott mint a földközösségi rendszer közföldje. WELLMANN Imre: Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében. In: Történelmi Szemle, 1980. 3. szám. 376-449. 193 \