Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.

Az igaz, hogy a kieszközölt kiváltságok számos esetben a meglevő szokást öntötték formai keretbe, a földváltást azonban teljességgel ki kell venni ebből a körből. A redempciót megelőzően létezett a jász és kun településeken is földközösségi rendszer. A Nagykunságban a török pusztítás után újratelepülő helységek lakói a határt még szabad foglalással vették birtokukba. 14 A szabad földfoglalás korlátozására az 1730-as évektől a községek megszerveződésétől vannak adatok. A helyi közösségek földhasználatának rendjét a helyi elöljáróság szabályozta. Hasonló volt a helyzet a Kiskunságban a 18. század elején, amikor még létezett a szabad földfoglalási rendszer az új településeken, de a már kialakult községszervezettel rendelkező helyeken az elöljáróság által koordinált osztásos határhasználati rendszer is. A redempció után mindkettőből tovább élnek bizonyos vonások. Egyrészt a tulajdonba adott tőkeföldek tartozékaiként a határ meghatározott területén az elöljáróságok döntése alapján használatra adtak járulékföldeket. Ezek a közösségi rend szerint időnként újraosztásra kerültek. Másrészt a magán, azaz redemptus tulajdonba került de tőkeföldként ki nem osztott földterületek használatában folytatódott a redempció előtt már létezett földhasználat közösségi szabályozása. E szabályozásra azonban nem alakult ki a földtulajdonosoknak a nemesi közbirtokosságokhoz hasonló külön közbirtokossági szervezete, hanem annak feladatait a földbirtokosok érdekeit képviselő tanács látta el A folyamat elemzését Oroszi Sándor a karcagi közbirtokossági szervezet kialakulásán keresztül már elvégezte.

15 A redemptus közösséget illető közbirtokok bizonyos részét a tanács által meghatározott díjért vagy szolgáltatásért az irredemptusok is használhatták. Ilyen politikai döntés alapján vetették ki a legelőhasználati díjat, a terragiumot, osztottak irredemptusoknak járulékföldeket és kaszálókat korlátozott idejű használatra. A benefíciumok jogilag a földekhez hasonlóan a redemptusok közösségét illették, kezelésüket azonban nem közbirtokossági szervezet, hanem a birtokosokból választott politikai testület a tanács végezte. A benefíciumok jövedelmei soha nem csupán a tulajdonosok, hanem a település összes lakóinak hasznára szolgáltak, a város pénztárát gyarapították. Ezt a gyakorlatot szentesítette az a tény is, hogy a városi közpénztárat 1848 előtt szinte kizárólag csak beneficiális pénztárnak nevezték. Ebből a pénztárból fedezték a várost terhelő kiadásokat. 4 BAGIG. 1995. 5 OROSZI Sándor: A karcagi közbirtokosság. In: Zounuk 1. Szolnok, 1986. 129-144. 194