Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.

tulajdonnak tekintették. E megváltott tulajdon a jognak a tőkeföldhöz kötődése következtében redemptus tulajdonná, azaz a redemptusok közös tulajdonává vált. Redemptus közös tulajdonnak tekintették mindazokat az ingatlanokat is, amelyek a birtokosok jogainak gyakorlása végett létesültek pl. a kocsmákat, mészárszékeket. Ebből az alapelvből eredően azok a földek, amelyek a benefíciumok hasznosítását szolgálták a birtokosok közös földtulajdonához tartoztak. Ilyenek voltak Félegyházán: 1. A ferencszállási vendéglő földje, melyet 1776-ban hasítottak ki az osztatlan pusztából. Területe 22 kh. 1170 négyszögöl volt, s "mint communitas" tulajdonát telekkönyvezték. 2. Az aranyhegyi kocsma földje, amely 25 egész és négynyoícad kh. volt. 3. A ferencszállási tó 274 kh. 1436 négyszögöl területe. Ezeket a területeket a közbirtokosság az 1850-es években sorra visszavette, és a saját nevére telekkönyveztette. Különleges tulajdonjogi helyzete volt a város belterülete és a lakosok egyéni tulajdonát képező tőkeföldek között fekvő, a várost körülvevő területnek, a nyomásnak. Ezt kezdettől úgy tekintették mint a község tulajdonát. 1786-ban a neve "Lud Pást" mivel a lakosság aprójószága, a baromfi és liba tartását szolgálta. E területből osztott a város háztelkeket, ebből szakították ki 1771-ben a postamester használatára adott 14 kh.-at az úgynevezett postatilalmast, majd 1825-től itt alakították ki a lakosok takarmányos kertjeit. Mint közcélú terület, a Kálvária és a három köztemető is a nyomásból lett kihasítva. 4 A földbirtok hasznosításának harmadik formáját az osztatlanul hagyott közös redemptus tulajdont képező földek jelentették. Ide tartoztak a közlegelők, közös kaszálók, s a tőkeföld járulékaként évente újraosztással hasznosított földek is. A redemptusok egyéni tulajdonát képező, egységes tulajdonjogi helyzetű földeket, tehát formálisan a fenti módokon hasznosították. Ezek az elvek a Hármas Kerület minden településén azonosan érvényesültek, eltérés a különböző hasznosítású területek arányaiban, illetve üzemeltetési módjában mutatkozott. A birtokigazgatási és a politikai igazgatási jogok összefonódtak, hiszen a politikai jogok forrása a földtulajdon volt. Az összefonódás településenként számos hasonlóságot mutat, de az eltérések is kimutathatók. Minden jászkun községben létezett a redemptus birtokosok közössége, amely birtokolta az osztatlan közös földeket, és a földhöz kapcsolt szabadságjogaiból 4 Uo. 189