Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.

eredően a királyi kisebb haszonvételeket, a beneficiumokat is. A birtokába került javak hasznosításáról, jövedelméről szabadon rendelkezhetett. Éppen ezért kezdetben laza, később egyre szervezettebb testületként érvényesítette rendelkezési j ogait. Birtokosok közössége vagy közbirtokosság ? A redemptus birtokosok közössége a redempciót követő évtizedekben még azonos volt a politikai községgel. A jogaik érvényesítését s a politikai élet koordinálását szabadon választott helyhatósági elöljáróikra, a tanácsra bízták, de a nagyobb horderejű politikai és gazdasági kérdésekbe közvetlen beleszólási jogot érvényesítettek. A jászkun települések fejlett írásbeliséget tükröző közigazgatási iratai dokumentálhatóan tükrözik e folyamatot. A települések tanácsi jegyzőkönyvei a 18. században minden a lakosság széles rétegeit érintő gazdasági vonzatú kérdés eldöntésénél "nagyobb gyűlések" összehívásáról tanúskodnak. Nagyobb gyűlésben azaz a redemptus birtokosok gyűlésében döntöttek a közjövedelmek felhasználását is mutató éves számadásokról, az adókivetésekről, a helyi érvényű statútumokról is. A népesség növekedésével együtt bár annál kisebb arányban megnövekedett a birtokosok száma is. E növekedés egyre kevésbé tette lehetővé, hogy a földtulajdonosok összessége döntsön a tulajdonhoz kapcsolódó kérdésekben, ezért a politikai község és a birtokosok közössége elkülönült egymástól, s a jogok érvényesítését a választott testület egyre differenciáltabb szervezetére, a jászkun közigazgatási szervezetre bízták. A birtokosok közössége pedig közbirtokosságként eszmei szervezetet alkotott. Felmerül a kérdés, hogy tekinthető-e nemesi közbirtokosságnak a redempciókor kollektív nemességet nyert Jászkun Kerület birtokosainak közössége? A nemesi birtokközösségek a közös feladatok végzésére már a 17. századtól szervezeteket hoztak létre. A Jászkun Kerületben e szervezetek csak a 19. század közepén kezdtek formálisan megalakulni. A compossessoratusban a birtokosok birtokrészeinek arányát az egészhez viszonyítva állapították meg, s e részek nem csak eszmeileg, ténylegesen is birtokukban voltak. A közös vagyon tulajdonjoga a compossessorátus tagjait együtt illette meg, s mint testület gyakorolta a földesúri jogokat is. A közös haszonvételek kezelését a birtokosok közgyűlésében választott igazgatóságra bízták, amely számadással tartozott a közgyűlésnek. A felmerülő közös költségekhez a birtokostársak birtokrészeik arányában járultak hozzá, ugyanígy birtokarányos volt a szavazati jog is. Kállay István kutatásai azt bizonyítják, hogy a nemesi közbirtokosság közgyűlése mint a közbirtokosság legfőbb döntéshozó szerve olykor mint 190