Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Vasúti állomásépületek Szolnokon (1847-1975) / 39. o.

A Szolnokon rendezett ebéd 14 ezer Ft-ba került a Magyar Középponti Vasútnak.

33 A megnyitó utáni napon a szolnokiak tömegesen, mintegy 8 kocsit megtöltve utaztak Pestre, hogy a vasút által nyújtott, még sohasem tapasztalt élményben részesüljenek.

34 Az elkészült vasútvonal a legkisebb távolságon kapcsolta össze a tiszai víziutat a fővárossal. A Tiszán szállított áruk, termékek gyorsabban és rövidebb úton juthattak a pesti piacokra és tovább. Jellemző például, hogy a Szolnok életében meghatározóvá vált sót ezentúl vasúton szállították Pestre. Tervezték, hogy fát is szállítanak majd, mert ez Szolnokon fele annyiba került mint Pesten. Az épület ahol a színpompás megnyitó lezajlott, ma Szolnokon az un. Indóház utcában áll. A nem messze lévő faraktárral és az un. "vízházzar eredeti, még a múlt század közepén létesített vasúti épületegyüttest alkot, amely szinte egyedülálló Magyarországon. A negyedik rész - a vonatfogadó facsarnok, ahol a megnyitáskor az ebédet rendezték - napjainkra megszűnt, feltehetően lebontották. Az egész Ó-szolnoki műemlékegyüttes legmeghatározóbb alakja az egyemeletes, klasszicista stílusban épült un. "indóház". Az épület tervezője Wilhelm Paul Sprenger (1798-1854), akit 1844-ben a Magyar Középponti Vasút igazgatójává választott.

35 O tervezte Pest, Vác vasúti felvételi épületeit. Az elkészült európai pályaudvarokat már jól ismerte, mert alkotásaiban, alaprajzi elrendezésében már tetszetősek és célszerűek épületei. A szolnoki felvételi épület építésvezetője Zitterbarth Mátyás pesti építész volt.

36 Az indóház belső elrendezése az évek folyamán annyi átalakításon ment keresztül, hogy eredeti állapotát szinte lehetetlen rekonstruálni. A külső megjelenése viszont egy-két eltéréstől eltekintve szinte változatlan. Az épület hossza 33 m, szélessége 17 m, emeletes a hosszoldalon (É-D-i) 11-11 ablak, a rövidebb oldalakon (K-Ny-i) 5-5 ablaknyílással. A tetőszerkezet kontyolt nyeregtető, középen huszártoronyszerűen kiemelkedő hegyes sisakú, négyzet alaprajzú óratorony. Ez ma már nincs meg, de nyomai a tetőtérben még M. v. 1.129. Pesti Hírlap, 1847. szeptember 3. VADAS F. 1992. 18.; - KUBINSZKY Mihály: Régi magyar vasútállomások. Bp. 1983. 21. VADAS F. 1992. 18. 46