Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Elek György: Adalékok Karcag város 18. századi népesedésének és egészségügyének történetéhez / 353. o.

január elejéi elérte Karcagot és Kunmadarast, februárban Kisújszállást, márciusban Püspökladányt és Szoboszlót, májusban Debrecent.

3 A karcagi és kunmadarasi pestis eredetéről, terjedéséről, a betegség tüneteiről Terbócs István nagykun kerületi kapitány a következőket jelentette gr. Károlyi Sándornak, a Tiszántúl egészségügyi főbiztosának: "/a/ A fertőződés eredetéről és alkalmáról/. Tekintetes Administrator Podhrátzky György Uram parantsolattyára, Kapitány Uram űf Nagy Kunsági Districtusnak három Assessoraval és Notariussával a Kartzagi bírákat űf Lineáig kihívatta, kik az eredetre vonatkozólag semmi bizonyost nem tudtak mondani, hanem gyanúságok volt a * Pontistákra, akik 1738, december elsejétől ötödikéig nálok voltak, azok között sok betegek, kik közzül négyen meg is holtak ott; ezeket magok eltemették a Pontisták Király Ferentz Kertye mellé. Edgyiknek a

s rossz temetés miatt kezei és lábai kin voltak, mellynek tsudájára jártak a^ gyermekek, kivált a Király Ferentz gyermekei kezeit s lábait fogdosták: melly Háznál legelőször a fertőzés kezdődött, circa 25. Januar, Maga is Király Ferentz examináltatván, ő is azt mondta s egyedül arra van gyanúja: neki kilentz gyermekei egymásután két Hét alatt megholtakjx

y Felesége sokára a" gugából meggyógyult, magának még semmi baja nem volt. Azután szomszéd attyafiai kezdettek halni, ismét harmadik szomszédgya, kik közülis öten s* hatan kettessévelis naponként két Hét alatt megholtak a déli részen. A harmadik Házban levő már megfertőződött gazdának Aggod Istvánnak leánya volt férjnél Karats Jakabnál a* város északi részén, ez attyához attya-fiai temetésekre s" betegek nézésére naponként eljárván, Karats gyermekeivel és tselédivel megholt, így az atyafiakon és szomszédokon elhatalmozott. Madarasról Lehi Gergely étszaka szökött a szoros tilalom ellen Karczagra, mikor már Kartzag-ujj szállássa be volt zárolva, ott valami négy Vég gyóltsot elárulván, azután Karczagon szolgált fiát, ki Gugában fekvő volt, Madarasra étszaka maga házához vitte; két nap múlva két fia megholt azután másik nap ismét kettő; ezeknek ápolgatására s* temetésére menvén a^ Lehi Gergely leánya mind férjestül, ki Szabó Bálás fia volt, harmadnapra megholt, második napon Szabó Bálás iffiu legény fiais. Kapitány Uram ezeket megtudván, mind a^ két házbelieket űf Helységbül kiküldötte a* Lazaretumba, de a" kimenés után ugyan tsak kívül is megholtak, és a" kik azon Testek körül atyafiak és szomszédok forgódtak, megfertőződvén a

x ragály elborította, ugy hogy némellyek négy óráig sem betegeskedtek, hanem hideg-leléssel s * fő Uo. 118. Hódmezővásárhelyen 2472, Kunmadarason 778, Kisújszálláson 1200, Debrecenben 8200 áldozatot szedett a betegség. In: Hódmezővásárhely története. 1984. 365.; SZABÓ Lajos: Kisújszállás története a XVI. századtól a XIX. század első negyedéig. Kisújszállás, 1987. 43-45.; MOESS A.- M. ROMÁN É. 1980. 127. 354