Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Vadász István: A karcag-tiszafüredi helyiérdekű vasút építése / 129. o.

hajthatják "a leromlás veszélye nélkül".

51 Az ügyben még 1897 elején is folytak a tárgyalások: egy kiküldött bizottság végül azzal a javaslattal élt, hogy a részvénytársaság a tartalékalapból építtesse meg a marharakodót. Erre a század legvégén került sor. 1897 elején a karcagi képviselő-testület is kérvényben sürgette "Tatárülés kitérő és megállóhelyen teheráru-forgalomra való berendezésének engedélyezését". A beadvány külön megemlíti, hogy a megállóhelyen 183 m hosszú kitérővágány van, s a megállóhelyet "8-10.000 hold gazdálkodó közönsége használná gazdasági terményeinek szállíttatására". Ezen ügy kivizsgálására is bizottságot küldtek ki.

52 1896 áprilisától élénk vita bontakozott ki a karcag-tiszafüredi hév rt. és a debrecen-füzesabonyi hév rt. között a tiszafüredi csatlakozó állomás átépítési költségeinek, illetve a csatlakozás évi átalánydíjának tárgyában. A vita végül az 1897 szeptemberében megkötött csatlakozási szerződés aláírásával, kompromisszummal zárult.

53 Meg kell jegyezni, hogy az 1897. július 30-án tartott "pótfelülvizsgálati", azaz az "1 éves jótállással terhelt átvizsgálás" is 84 pontból álló észrevételt tett. Ezek közül ki kell emelni a tiszafüredi állomás vízellátó kútjának előírás alatti vízhozamát, illetve néhány tűzveszélyt okozó építményt. A jegyzőkönyv szóvá teszi, hogy Karcag belterületének közelében egy ól "tűztávlaton belül van", sőt ugyanezen megállapítás érvényes a kunmadarasi községi szélmalomra is. Ezzel kapcsolatosan azonban "... tulajdonosa kötelező nyilatkozattal kijelentette, hogy a malom kisajátítását nem kívánja s a vasúti üzemből folyólag a malmon netán támadható tűzkár megtérítéséről lemond..."

54 A vasúti útátjárókkal kapcsolatos szerződéseket Tiszafüred és Tiszafüred érintett birtokosaival 1896 szeptemberében kötötték meg, a többi település esetében azonban - újabb és újabb igények felmerülésének következményeként - további viták folytak. Az útátjárók ügyében főleg a karcagi gazdák voltak sikeresek, hisz az ő esetükben a városi közgyűlés is támogatta az igényeket. A vasúti hozzájáró utak kérdése különösen Kunmadarason és Tiszaszentimrén foglalkoztatta az érdekelteket. 1897-ben a vasúti vállalat szóvá teszi, hogy az eredeti megállapodás értelmében Kunmadaras község a hozzájáró út építésének M OL 15.438/1897. 52 OL. 72.936/1897. 53 OL 59.953/1897. 54 OL 59.190/1897. 148