Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Vadász István: A karcag-tiszafüredi helyiérdekű vasút építése / 129. o.
szállóba vonult, "hol férfiak és nők vegyesen igen díszes és impozáns csoportokat képeztek az asztaloknál." Kedélyes lakoma vette kezdetét, mely alatt többen köszöntőt mondottak: Kékessy Dezső Lipcsey Tamás engedményesért, Tariczky Endre Karcag, Kunmadaras, Tiszaszentimre és Tiszaszőlős lakosságáért, Papp Elek Tiszafüred hölgyeiért, később Lipcsey Tamásért, Lipcsey Tamás a vendéghölgyekért, majd Barthos Andor minisztériumi titkárért, lovag Lindheim Vilmos az összes vendégért, Zsigray János Tiszafüred képviselő-testületéért. Ezt követően a bizottság vezetője a kormány nevében átadta az engedélyt a vasútvonal közforgalomba helyezésére. Délután fél 6-kor a vonat "zeneszó mellett visszaindult Karczagra...", ahol a vendégeket a vasúti vállalat részéről rendezett 200 terítékű ebéd várta. Majd a későre nyúlt ebédet hajnalig tartó táncmulatság követte. A műtanrendőri bejárás tapasztalatait jegyzőkönyvben rögzítették: "A bizottság a pálya al- és felépítményeit, épületeit és felszerelését beható vizsgálat alá vette ... A pálya al- és felépítménye, épületei és felszerelései az üzletrendtartásnak megfelelő állapotban találtattak, a vízállomási kutak ez idő szerint kellő vízmennyiséget szolgáltatni képesek, a személyzet kellő számban és megfelelő helyen van alkalmazva és szolgálati teendőibe begyakorolva". Ezek alapján adta meg az engedélyt a helyszínen élőszóban a bizottságot vezető dr. Barthos Andor miniszteri titkár 1896. évi május hó 17-én a menetrendszerű forgalom életbeléptetésére. 50 4./ Érdekellentétek, viták a vasútvonal átadását követően A helyiérdekű vasútvonal átadásával még nem oldódott meg minden probléma. Gondok merültek fel az egyes vasútállomásokhoz vezető út (az un. hozzájáró út), a létesítendő vasúti átjárók, a csatlakozó állomások bővítése, a rakodóhelyek létesítése, a személyforgalomban közlekedő vonatok száma, sőt még egyes helyeken a tűzvédelmi távolság vonatkozásában is. A tiszaszentimrei képviselő-testület már az építés kezdetekor, 1895. szeptemberében jelezte, sérelmesnek tartja, hogy a "marharakodóhely sem az építési tervbe felvéve nincs, sem nem építtetik ..." vagyis "... a tisza-szent-imrei vasúti állomás csakis személy és áruforgalomra czéloztatik ...", holott ők úgy szavaztak meg annak idején 25.000 frt-ot a törzsrészvényre, hogy "... minden néven nevezendő forgalomra állomás és rakodóhely létesíttetik". Külön kiemelik, hogy marharakodó csak Kunmadarason és Tiszaszőlősön lesz, ám ezekre az állomásokra a járhatatlan őszi, téli és tavaszi utak miatt feljavított állataikat nem OL 44.127/1897. 147
