Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.
az adott település határterületére megállapított összegből, akkora birtoktestet kapott... Tehát, ilyen messzire vezetnek (vezethetnek) a redemptio gyakorlati mozzanatai. II. ÖSSZEGZÉS I. A kunok és jászok jogállásával és annak változásával kapcsolatban a következő fontosabb megállapításokat emeljük ki: A két népcsoport betelepítése alapjaiban az idegen etnikumok betelepítési gyakorlata szerint történt. Jogaikat ugyanúgy együttesen kapták, mint a koronabirtoknak minősülő nagy kiterjedésű földterületet. A "Királyság nemesei" lettek, miként az 1279. évi II. oklevél mondja, de nem országos, nem tényleges nemesek. A kapott jogok - a diploma szándéka szerint - elviekben egyeztek (vagy hasonlóak voltak) a magyar nemesek és a várjobbágyok jogaival. Ilyen privilégiumokkal azonban ők egyénenként, illetve személyükben nem rendelkeztek, hanem csak egyetemlegesen, a nemzetségek együtt és külön-külön. Ugyanakkor ezek a jogok a kapott területhez, az átengedett koronabirtokhoz kötődtek az ott élők közös kiváltságaként. Országos nemesi státust még kapitányaik (a legtekintélyesebb nemzetségi tagok) sem nyertek. A nemesség számukra is csak külön adományozással volt elérhető. A kapitányi jogállással kapcsolatban új elemnek tartjuk azon következtetésünket (Mátyás 1479. március 6-i oklevele; az 1494-95. évi kincstárnoki számadás), hogy ez a számában szűk réteg a XV. század végétől egységesen nemesnek tekinthető, miként azt is, hogy ettől kezdve a jász és kun társadalom lényegileg kétpólusú társadalom (a XVI-XVII. században is): a nemesnek számító kapitányi réteg (a közibük került nemes családokkal), valamint a jogilag ezek alá nem tartozó szabad kunok és jászok csoportja, akik szolgákkal, cselédekkel is rendelkeztek. 96 A jogállással kapcsolatban még azon következtetésünkre kívánunk utalni, miszerint a kunok és jászok az 1514. évi súlyos törvények és jogaik tényleges csorbulása ellenére továbbra is jelentős kiváltságokkal bíró népcsoportok maradtak. Harcuk lankadatlan és tudatos volt, egyre inkább erősödött közöttük az összetartozás felismerése, s privilégiumaik értelmezésében is lényegi közeledés következett be. Ezt a társadalmi megosztottságot támasztják alá Kiss József 1696-1699. évi adatai is. (KISS J. 1979. 32., 45.) 96
