Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

A török kor kezdetén az úgymond élő jászkun kiváltságok az alábbiakban foglalhatók össze:

97 1. A nádor a judex cumanorum et philisteorum: bíráskodási és közigazgatási főhatóságuk a nádor volt; gazdasági téren már 1459 óta a budavári tiszttartósághoz tartoztak, amely azonban igazgatásukat is rövidebb hosszabb időre a maga hatalma alá vonta.

98 2. Egymás közötti ügyeikben első és másodfokon saját választott bíráik ítéltek. 3. Az ország területén rév-, vám- és harmincadmentességet élveztek (Zsigmond: 1407. március 13.).

99 4. Erősödő helyi autonómiájukra mutat, hogy a kapitányok (nemesek) tisztségviselőik, ügyeik intézői voltak és nem uraik, s megszabott időre. 5. A királyi kunok bármely székben és bármely szálláson megtelepedhettek az ottaniakkal azonos jogok mellett. Sőt, a király kunjai közt "lakó vagy lakozandó összes jobbágyok, akár magyarok, akár tótok ... a mondott kunokkal egyetemben" fizettek minden adót, adományt, a köznyelven Akónak és Adónak nevezett taksákat, a királyi ügyész illetményét és minden más adót." A kapitányválasztásban is ugyanolyan szabadsággal bírtak. (Ezt a jogukat 1552-ben is megerősítette I. Ferdinánd.) 6. Kegyúri joggal rendelkeztek, azaz papjaikat szabadon választották, s gondoskodtak egyházaik fenntartásáról. 7. Egyházi tizedet nem fizettek. (Erre vonatkozó oklevél, törvény vagy adat nem ismeretes.) II. A jogok ellenében - melyeket olykor megnyirbáltak, olykor újra biztosítottak számukra - a kunok és a jászok meghatározott katonai szolgálattal tartoztak. Kezdetben csaknem ez volt az egyetlen kimutatható kötelezettségük. A kunok haderejére a király gyakorlatilag mindig számíthatott, hiszen jelentős részük még a XIV. századra is hadviselő maradt, s nomád gazdálkodásuk "a hadi bevételt" ezután is igényelte (zsákmány, zsold). Birtokaik viszonylag központi fekvése pedig PINTÉR J. é.n. 62-80.; FENYVESI László: a Kiskunság a török időkben. Kecskemét-Szolnok, 1987. 249250.; KOCSIS Gyula: A Jászság adózása a XVI. században. Jh: Zounuk 4. Szolnok, 1989. 10. - Vö. KOCSIS Gy. 1993. 9.; - Vö. KOCSIS Gy. 1989. 13. - Véleményünk szerint személyes szabadságukat a XV. század közepére sem veszthették el. Oklevelek bizonyítják, hogy II. Ferdinánd 1631 -ben megerősítette az I. Ferdinánd által 1552-ben újra kiadott: Mátyás és János király által a kunok és philisteusok részére biztosított jogokat és mentességeket. (PINTÉR J. én. 62-65.; GYÁRFÁS I. 1885. 209., 211.). S az sem állítható, hogy személyes katonáskodásuk helyett rendelték a tőlük származó jövedelmeket az ország védelmére, hiszen insurrectiora is mozgósították őket mindenkor, igaz, szokásból, vagy a konkrét alkalomra hozott törvény szerint pl. 1530-ban.). A "Comes et Judex Jazygum et Cumanorum" címet törvényileg I. Lipót óta viselik. (GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. IV. köt. Bp. 1885. 397-405.) Vö. GYÁRFÁS I. 1885. 219-220.; BOTKA J. 1988. 260-262. 97