Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.
Gyárfás István még 1453-ból említi, hogy a jászkunok pajzzsal ellátott páncélos és kézíjas vitézeket küldtek a király seregébe. Az 1552. évi általános felkelés is kiterjedt köreikre, hiszen ekkor a főpapoktól az egytelkes nemesekig mindenkit fegyverbe szólítottak (zsold nélkül), sőt még minden 20 jobbágy is tartozott l-l fegyveres gyalogost kiállítani; a jászkunságiak pedig insurrectiora kötelezettek voltak, miként tudjuk: "szokásból". Az 1552. évben - a nehéz helyzetre tekintettel - még minden telek (általános mérték) után 3 forint rendkívüli hadiadó is teljesítendő volt. 93 Ezek az adatok arról győznek meg bennünket, hogy a jászkunságiak "erejük és tehetségük" szerint továbbra is kivették részüket a magyar korona egyre nehezedő terheiből. 1534 és 1554 között a nádori szék ismét betöltetlen maradt, aminek kedvezőtlen jelei szinte nyomban éreztették is hatásukat. Például János király 1537ben a Hontos-széket 7 falujával eladományozta (eddig ezen koronabirtok esetében ilyen nem fordult elő), Fráter György királyi kincstartó pedig - a veszprémi püspök 1538. évi lejegyzése szerint - "mód nélkül sanyargatta" e népeket. A királyi kincstárnok kezelése alá vett jászok és kunok ez időben évenként a király udvartartásához 1000 db ökröt, 10 ezer köböl gabonát, hatvan pint borsót, vajból és sajtból 2 ezret szolgáltattak a királyi várba; ezenkívül évi 2 ezer forintot fizettek. 94 Ezek a "tételek" - talán a pénzszolgáltatástól eltekintve, és beszámítva azt a körülményt, hogy szolgálatról (robot) nem történt említés - az úrbéres jogállásúak terheivel vetekedhettek. Erre mutat az említett püspöki megjegyzés is. A jászkunságiak 1514-ben kodifikált terheinek általánosítható mértékéről megbízható ismeretekhez jutunk János király 1536. május 2-án Nagyváradon Barla Pál jászberényi lakos részére kiadott nemesítő okleveléből, amellyel a nem nemesi osztályból az igazi nemesek sorába emelte, s e nemesség jeléül Berényben lévő házát, szántó- és kaszáló joldjeikkel, melyeket egy forint census után adni szoktak, más nemes házak és udvarokat illető jogokkal és mentességekkel felruházta, s felmentette azon ház után minden a király részére adni szokott "census, taxa, rendes és rendkívüli adózások" fizetésétől. Itt azonban nemcsak a nem nemesi jász birtok után járó adózás "alig változott" részletei tárulnak fel, hanem arra a rendkívül fontos kérdésre is választ kapunk, hogy a Jászkunságban az egyes lakosok milyen formában és milyen aránykulcs szerint birtokolták a földet: "a ház, egy szermind a szántó és kaszáló földek, melyek egy forint census után szoktak adatni." Ez a kulcs tehát a királyi census, a földbér volt, amelyet a birtokok nagysága alapján vetettek ki, másként mondva, ahány forinttal járult valaki hozzá a községi census megfizetéséhez, olyan arányban részesült a földek birtoklásában. 95 Ugyanaz a mód, ugyanaz az elv volt ez, amely az 1745. évi földmegváltást is jellemezte: aki, amilyen mértékben részt vállalt 93 MTT 1000-1526. 305-307. 1552. évi decretum (XIV.) 3-4. c; GYÁRFÁS 1. 1883. 415-417. 94 GYÁRFÁS I. 1883. 396-397., 400. 95 Uo. 395. 95
