Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

teljesíteni. 1436-ban is közkunok váltották meg katonai szolgálatukat, akik nyilvánvalóan már gazdálkodók voltak. Mátyás idejében - az állandó hadsereg felállításával - a hadi terhek megváltása még rendszeresebbé lett. 1473-ban pl. a jászok falvai évi 300 forintot fizettek ilyen címen. Ez azt jelentette, hogy a jászokra és kunokra 1453-ban meghatározott 600 páncélos és kézíjas vitéz rájuk eső részét (300 fő) váltották meg a fenti összegért, 1491-ben 300 lovasuk viszont részt vett az Albert elleni hadjáratban.

72 A jászokra és kunokra megállapított 600 vitéz kiállítási kötelezettség szerintünk - a Kálmán király hadszervezeti reformjára emlékeztető un. kollektív hadviselési forma alkalmazásának felelt meg, amely a XII. századi Magyarországon is gyakorlat volt. Kristó Gyula azt mondja erről a katonaállításról, hogy "feltehetően akkor - a kisvagyonú közszabadok, valamint a királyi fennhatóság alatt álló népek bizonyos kategóriái hadakoztak így."

73 Ez a nem fejenként, hanem tehetségükhöz mérten, többüknek együtt egy-egy katona hadba küldése lett az elszegényedő királyi kunok és jászok katonaállításának elve és gyakorlata is. A fentebb említett 1436. évi szolgálatmegváltás valamelyest időbeli támpontul is szolgál e hadviselés jászkunokra történő érvényesítéséről. Ebben van a magyarázata annak is, hogy a jászkunságiak majd később (különösen a redemptio utáni rendezett viszonyok között) országos insurrectio esetén sem voltak kötelesek személyesen felkelni, hanem csak meghatározott kontingenst együttesen kiállítani. Ebbe a konstellációba olvadtak be később a köztük lévő kapitányok - akiket ők majd nemeseknek neveznek - katonai szolgálata is, így egységesül ezen kötelezettség minden szabad jászkunra. A kapitányok szolgálata azonban a XV. században még külön kategóriát képezett. Ők a nemesekhez hasonlóan minden hadjáratban tartoztak továbbra is személyesen jelen lenni, esetleg maguk helyett tegzest küldeni, nagyobb birtok esetén pedig annak arányában katonákat állítani. Ulászló 1505-ben kiadott oklevele szerint mely Mátyás 1479. évi diplomáját erősítette meg - a jászok kapitányai a reájuk nehezedő katonáskodási terhet évenként 50 forintért már megválthatták. Ez nagy valószínűséggel 50 kapitányt, 50 nemesnek számító jászt jelentett. 1494-ből tudjuk azt is, hogy a majd Nagykunságnak nevezett településeken 48 kun kapitány, ill. kapitányi birtok volt. "Telkeik" viszont - melyekre 48 forint rendkívüli adó esett volna ekkoriban már felmentést élveztek. A Solt megyei "kiskunok" között ekkor 41 felmentett kapitányt írtak össze. Kétségtelen azonban, hogy a felmentés átmeneti volt, s hogy a kapitányok (nemesek) a tegzes pénzt jóval később, még 1577-ben is fizették. (A Nagykunságból 64 nemes 36 forintot.)

74 72 GYÁRFÁS! 1883. 412.,414-415. 73 KRISTÓ Gy. 1986. 199-200. 74 GYÁRFÁS I. 1883. 430., 338.; BOTKA J. 1987. 209. 86