Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.
A jászkunok adóiról a XV. század első negyedétől van több ismeretünk. Adózásuk előtérbe kerülése nem lehetett független a magyarországi pénzviszonyok jelentőségének fokozódásától. (Pl. 1394 óta az állami hadiadó csaknem rendszeres.) 75 Egy 1405. évi oklevél a kunok részéről járó censust (földbért) vagy collectát említ. Egy másik - 1425-ből - a jászok közönsége által a király részére "adni szokott" fizetéseket, taxákat, censust és akót sorol fel. Voltak esetek, amikor "némely jászkunokat ezen aco, dicia, taxa, adózás és census" fizetése alól a királyi levelek felmentettek, pl. 1444-ben ilyen megkülönböztetésben részesült a szombatszállási Radó Pál és fia. 76 A 600 íjász kiállításának kapcsán már részletesen idéztük azt az 1453. évi kincstárnoki kimutatást, amely a jászkunok adózásáról a legteljesebb XV. századi képet adja. Itt csak utalunk a különböző termények mellett fizetett 10 ezer arany forint tetemes összegére, melyet le is szállítottak 3 ezerre, mert könyörületességre kényszerült a király immár elszegényedő, csupán mérsékelt adózásra és katonáskodásra képes népével szemben. 4. Gazdasági és katonai erejük lecsökkenését önmagában mi nem tekintjük igazán meghatározó tényezőnek jogállásuk csorbulásában. Privilegizált népcsoportok maradtak továbbra is, igaz, a magyar államszervezetbe történő beépülésük során "az ígért szabadság" el-elhalványult, s korán sebeket szenvedett (részleges nádori bíráskodás, a kirendelt tisztek visszaélései stb). Ennek okát azonban éppen az ő átmeneti - változó viszonyaikban látjuk, amelyek ellensúlyozásaként fogjuk fel pl. a közéjük rendelt bírákról és tisztekről történő intézkedéseket is. Jogaik és kötelezettségeik módosulása - véleményünk szerint - döntően az általános magyar viszonyok függvényében alakult, éppúgy, mint az más itteni népcsoportok, etnikumok, valamint a magyar társadalmi rétegek esetében is történt, sokszor csak a szokásjog által meghatározva. Beilleszkedésük fokozatos megvalósulásával, a "dicső múlt", az országosan is meghatározó katonai szerep alászállása ellenére, a koronának továbbra is számottevő részét képezték. Sajátos helyzetükre jellemző, hogy az egyházi tized fizetését sem terjesztették ki rájuk, 1407. március 13-án pedig Zsigmond király Budán a philisteusok olyan előjogainak megerősítéséről rendelkezett, miszerint "ők bárkinek kérésére s bármilyen ügyben senki más - akár egyházi, akár világi bíró által - közibük rendelt saját kapitányukon kívül el nem ítéltethetnek; s személyük, áruik s bármi vagyonaiktól ez országban semmi fizetésre nem kényszeríthetők (vámmentesség kiváltsága), minthogy az előjog élvezetében megvoltak." Ezen jogaik a 1478., 1492. és az 1622. évben újabb megerősítést nyertek. Egy másik, ugyancsak 1407. évi oklevél egy nemesítés alkalmával a jászok közönségét nem nemesnek és népi állapotúnak mondja. 1422-ben az egyik már idézett oklevelünk - a jászokat királyi philisteusoknak említi. 1429-ben a "királyi jobbágy" megjelölés is előfordul. Ismerjük pl. 1451-ből és 1456-ból a földműves kunok fogalmát is a kapitányok körébe nem tartozó népesség MOLNÁRÉ. 1964. 115. GYÁRFÁS! 1883.429. 87
