Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

nobiles. A magyar haderőben való részvételükről konkrétabbat a királyi szerviensek példájából tudunk - akiket az 1267. évi decretum a nemesekkel azonosított -, s akik hadbaszállása családonként egy-egy harcost jelentett.

29 A kunok részvételét is hasonlóan kell értelmeznünk, de a nem nemes kunokra is vonatkoztatva. Döntő módon érintette a kunok katonáskodását az 1290. évi törvény azon kitétele, hogy a hadjáratra kötelezettek idegen ország elfoglalására csak a király pénzén tartoznak menni. Tehát ettől kezdve a kunok zsoldot kaptak külföldi "vállalkozásaikért". Például 1291-ben a Habsburg Albert ellen - magyar területek visszaszerzéséért - hadat vezető III. Andrástól tekintélyes összegű zsoldban részesültek. A német rímes krónika leírja, hogy békekötéskor a magyarok hadi kiadásaik szemléltetésére azt hozták fel, hogy "száz öszvér sem tudná elvinni azt a zsák ezüstöt", amennyibe nekik a zsoldosok, s ezek között a kunok kerültek. Zsoldot kaptak az 1298. évi Rajna-vidéki hadjárat alkalmával is, de megmaradt a "kun zsold" az Anjouk idejében is.

30 A zsoldnak fontos szerepe volt abban, hogy a kun csapatok egészen a XV. század elejéig a magyar királyi haderő meghatározó elemei közé tartoztak, s hogy fegyvereikkel nemcsak az ország sorsának további alakulásához járultak hozzá, hanem befolyással lehettek az európai eseményekre is. (Korábbról IXinkrut: 1278, majd Zsigmond veresége Prága mellett a huszitáktól: 1420.) Mikor Károly Róbert 1301-ben bejött Magyarországra, szinte egyetlen katonai támasza a kunok voltak. 1304-ben is készséggel vonultak hadba Morvaország ellen Károly oldalán, mintegy 20 ezer főnyi seregükkel. A német krónikák feljegyezték, hogy Károly ez alkalommal zsold (hópénz) helyett szabad zsákmányolást engedett az abban egyébként is jártas kun egységeknek.

31 A király utasítására szálltak hadba 1322-ben több ezer íjásszal János cseh király, illetve 1323-ban a horvát-szlavón bán ellen. 1325-ben pedig szinte valamennyien részt vettek a lázadó szászok leverésében. 1328-ban Frigyes osztrák herceg ellen harcolva, magyar területekért borították "vérbe-lángba a Duna mindkét partját". 1330-ban azonban válogatott csapataik sem tudták a magyar bandériumokat győzelemre segíteni Basaráb havasalföldi vajda ellen, s "elhullott a kunok igen nagy sokasága, a kun daliák virága." 1336-ban ismét több ezer lovassal vettek részt a lázadó főurakat támogató osztrák hercegek elleni harcokban.

32 Ezekért a szolgálatokért már rendszeresen megkapták a királyi hópénzt. Mint zsoldosok voltak jelen I. Lajos nápolyi hadjárataiban is (1346, 1347-48, 1350.).

33 MOLNÁRÉ. 1964. 85.; KRISTÓ Gy. 1986. 200.; GYÁRFÁS I. a szerviensek nemesítését IV. Béla 1262. évi oklevelének tulajdonítja. (Uő. 1873. 440.) GYÖRFFY Gy. 1990. 287-288. GYÁRFÁS I. 1883.37. Uo. 43-44. ,50-51., 57. GYÖRFFY Gy. 1990. 289. 75