Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.
1348-ban azt írja velük kapcsolatban tarantói Lajos a magyar királyhoz küldött levelében, "miszerint ő tudja, hogy Lajos király a kunok és más pogányokkal, kiket a csatákra magával hozott, ha elesnek, nem sokat gondol." Hogy a király hogyan gondoskodott kunjairól - adatok hiányában -, aligha ítélhető meg kellő realitással. Tudjuk azonban, hogy amikor 1347-ben az olasz hadjáratban résztvevő nagy számú kun távollétét két Bodrog megyei birtokos a kun szállások kirablására próbálta felhasználni, annak ellenére, hogy egyiküket a kunok megölték, a másikat pedig halálosan megsebesítették, a király megfosztotta birtokaiktól a "közbéke megrontóit." Források tanúsítják, hogy a kunok hűen és készséggel szolgálták a királyt, s közülük többen I. Lajos közvetlen kíséretéhez tartoztak. Ez utóbbit jelzi az a momentum is, hogy 1348-ban két kun "katona és paizshordó" "fegyvere alatt hullott le" az uralkodó öccsének meggyilkolásával vádolt Károly, durazzoi herceg feje Arvesaban. A király és a kunok viszonyára vonatkozóan megemlítjük még, hogy éppen e hadjáratok utánról származik az első, kun személyeket megnemesítő oklevél. Nagy Lajos "több hű szolgálatukra" hivatkozással 1352. szeptember 10-i diplomájával Scybes nevű kun három fiát (Balázs, János, Miklós) a kunok gyülekezetéből igazi országos nemesek sorába emelte, Keer nevű szerzeményi birtokkal. 34 Közben védelmi harcra, ún. szent hadjáratra is mozgósították a kun haderőt, 1331-ben ugyanis a betörő és az országot pusztító "ruthének és tatárok" ellen a budai országgyűlés általános felkelést hirdetett meg. Az insurrectio a kunokra is kötelező érvényű volt, de bizonyosan a jászok részére is. 1362-ben már ismét Morvaországban találjuk csapataikat. Ezúttal a török martalócok szerepében: Lajos király ugyanis még "a derék hadserege összegyülekezése" előtt előre elküldte a kunokat a Morva-vidék feldúlására, akik a gyors fegyverszünet kezdetére már lángba is borították az egész országot. 35 Már csaknem magától értetődőnek mondható, hogy Zsigmond király is a kun és jász zsoldosokra támaszkodva tudta megszilárdítani helyzetét 1402 és 1404 között, a trónkövetelők ellenében. A mintegy 12 ezer főt számláló leginkább jászkunokból álló seregnek volt köszönhető a megnyugtató fordulat s az ellentétek lecsendesülése. Az 1425. évi csehországi hadjáratokban - más magyar egységekkel - ugyancsak nem mint insurgensek, hanem mint zsoldosok vettek részt. 1427 decemberében azonban Zsigmond, midőn Galambóc vára visszavételére készült, a philisteusokat és kunokat bírájuk (judex) Kátai Mihály (egyben Szolnok megye főispánja) által - összes és egyenkénti részvételre, insurrectiora szólítja fel Keviből (Kubin), meghagyván Katáinak, hogy a jászkun sereg összegyülekezéséről intézkedjen, "s mikor ezekkel a Tiszának ezen partján lészen", vele tudassa. A király levele azt is tartalmazta, hogy más katonáskodók módjára keljenek fegyverre, mint már azt a kunoknak és a philisteusoknak egy másik levelében meghagyta. 1428. október 20-án Karansebesen kiadott rendeletében a jászoknak parancsolja meg keményen, hogy azon tegzes 34 GYÁRFÁS! 1883. 70-72., 76. 35 Uo. 53., 86. 76
