Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

így nem véletlenül fordul elő Zsigmond 1425. március 19-én Tatán az újszászi királyi jászok részére Tatán kiadott oklevelében is a következő kitétel: "ha királyi parancsolat folytán a jászok egész közönségének hadi szolgálatra, melyre szokásból köteleztetnek (ad quam ex consvetudine obligantur), kell indulni ... János, Tamás, Péter 8 tegzessel menni tartoznak."

26 A fentiek valamelyest előre magyarázatot nyújtanak a jászok és kunok jogaival, kötelezettségeivel kapcsolatos különböző változásokra, változtatásokra. Foglaljuk azonban össze az említett diplomákból megállapítható tényleges kun kiváltságelemeket: 1. A kunok közössége a mindenkori hivatalban lévő nádor bíráskodása alá tartozik, aki a magyarok és a kunok közötti ügyekben hoz ítéletet, de a nemzetség elöljárója (bírája) jelenlétében. 2. A kunok között támadt perek, vitás esetek a nemzetségi bírák hatósága alá esnek, mindig az által ítélve, amelyhez a vádlott tartozik. 3. Másodfokon - mindkét bíráskodásra vonatkozóan - a király hoz ítéletet (a nemzetségi bíró hozzájárulásával). 4. A kunok földje kollektív nemességet biztosító koronabirtok, a magyar nemesekével egyezőnek (hasonlónak) mondott szabadságjogokkal. Lényegében e kiváltságok a jászokra is vonatkoztathatók, annak ellenére, hogy az 1323-ban nyert oklevelük csak a szabadság privilégiumát és a szabad kapitány (vagy bíró) választásának jogát fogalmazta meg. Későbbi források bizonyítják, hogy nagyon közeli, csaknem azonos jogállású és egyező kötelezettségű, s egymásban mind jobban támaszt találó népcsoportok voltak már a XIV-XV. században.

27 A kunok és jászok tényleges bekapcsolása a magyar államszervezetbe kezdetben igen képlékeny és mondhatni, esetijellegű volt. Ehhez az út a nádoron vagy annak megbízottján, s olykor a királyon keresztül vezetett. Az 1279. augusztus 10-i privilégium is "az országunkban tartózkodó" kunokról beszél, akik továbbra is élhették szabad nemzetségi életüket, de már mégis korlátozottabban, a részükre bocsátott föld határai között (nemzetségi földközösség). Katonai téren a kapcsolat közvetlenebb volt, haderejükre a király gyakorlatilag mindig számíthatott, hiszen a kunok döntő része a XIII. században valójában hadviselő maradt, s nomád gazdálkodásuk a "hadi bevételt" ezután is igényelte (zsákmány, zsold). így 1246-tól számos hadjáratban való részvétellel tettek eleget a leírt jogok fejében járó - akkoriban még szinte egyetlen - kötelezettségnek. Például 1278-ig 10 esetben voltak külföldi hadjárat részesei,

28 Ismert, hogy a király seregéhez "a kun urak és nemesek egyetemlegesen és egyenként" tartoztak csatlakozni, mint a királyt szolgáló többi GYÁRFÁS I. 1883. 209., 584. "Földjüket - a Jászkunságot - mindvégig királyi vagy koronabirtoknak, őket pedig királyi népeknek tekintették" (EMBER Győző: Az újkori magyar közigazgatás törtenete. I. köt. Bp. 1946. 579.) GYÖRFFY Gy. 1990. 309., 278. 74