Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

egyenlővé emelte. Kevés volt számára az országon belüli királyi hadjáratra küldött 500, s az országon túlira ígért 100 szász vitéz. Ezt követően az erdélyi szászoktól "akiknek birtokaik vannak és magukat nemesek módjára viselik" - személyenkénti szolgálatot várt el az uralkodó. Ettől azonban továbbra is megmaradtak kollektív nemesi jogállásukban, s szolgálatukról is tudjuk, hogy a XV. században évi 500 ezüst márkát fizettek és 500 katonát állítottak ki a királynak, s hogy a tizedet papjaiknak szolgáltatták.

22 Célszerűnek tartjuk utalni a katonai szolgálatot teljesítő Győr megyei árpási besenyőkre is, akik ugyancsak egyetemlegesen kapták kiváltságaikat 1222ben, köztük a nádori bíráskodás alá tartozás jogát. Ez a jog függetlenítette őket a megyéktől, s ez kapcsolta be őket - a nádoron vagy megbízott ispánján keresztül - az államszervezetbe. Nemzetségeik belső életét viszont ugyanúgy érintetlenül hagyták, mint az a kunok és jászok esetében történt. Hasonló elv érvényesült a székelyek körében is.

23 Megemlítjük végül az 1606-ban kiváltságolt hajdúkat, akiket Bocskai István oklevele "Magyar- és Erdélyországunk igaz nemesei sorába" helyezetteknek mond. Nemességüket - az országos nemesektől eltérően - ők sem külön-külön személyenként gyakorolták. A hajdú közösség is együttesen s meghatározott helyen élhetett a kiváltságlevélben biztosított nemesi jogokkal (pl. adómentesség). A szabad élet és az otthonhoz jutás fejében fegyveres szolgálatot követelt meg tőlük is a fejedelem: "más adományos nemesek szokása szerint, fegyverrel és felszereléssel jól felkészítve, a mi vagy utódaink parancsára, minden hadjáratban kötelesek legyenek megjelenni és a hazának híven szolgálni."

24 Az említett privilégiumokat - igaz - más-más időszakok, de többnyire hasonló történelmi körülmények hívták életre. Alapvetően közös bennük, hogy az adományozók jelentős katonai szolgálatot vártak el, s hogy az adományozott közösségek tagjai bizonyos szabadalmak és a nemességhez hasonló vagy egyező jogok mellett személyes nemességet nem nyertek. A kunok XIII. századi meghatározó katonai ereje és a királyhoz fűződő közvetlen kapcsolata eredményezte, hogy a kollektív nemesítés - úgymond - legmagasabb fokát jelentő kiváltságot rögzítettek számukra. Akkor még senki sem tudhatta róla, mivé formálja majd az idő, a magyar viszonyok és körülmények hatása. Erre a bizonytalanságra világít rá a jog oldaláról Károly Róbert 1318. június 29-i egyik oklevele, amelyben az uralkodó: "bizonyos királyi népek jogállapotának fenntartásában a szokásra, s egyben a királyok, bárók, nemesek határozataira hivatkozik."

25 Az országgyűlések érdemben ezt a területet nem, vagy alig érintették. KRISTÓ Gy. 1986. 204., 213.; BÁN Péter (szerk): Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. I-EL köt. Eger, 1980. 167. MÁLYUSZ Elemér: A középkori magyar nemzetiségi politika. In: Századok. 73. évf. 1-3. szám. Bp. 1939. 288-291. RÁCZ István: A hajdúk a XVH. században. Debrecen, 1969. 116-117. MOLNÁRÉ. 1964.96. 73