Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

rétegződése. Milyen jogállást nyertek, hogyan illeszkedtek a magyar viszonyokhoz. E kérdések vizsgálata során elsősorban a kötelezettség és a jog kapcsolódására kívánjuk a figyelmet fordítani. 1. Kezdjük a jogállás területével. Kiss József 1979-ben megjelent monográfiájában

11 részletezi a jászkunok jogállásával kapcsolatban kialakult kutatói véleményeket. Lényegében ezen megkerülhetetlen s azóta is visszatérő problémával kapcsolatban háromféle nézetet különít el. Egyik "a nemesi kiváltság központú álláspont." Ez elsősorban Gyárfás István nyomán vált népszerűvé, s röviden összegezve azt képviselte - főként Kun László 1279. augusztus 10-i oklevelére és Károly Róbert 1323. márciusi kiváltságlevelére hivatkozással -, hogy a kunok valamennyien "igazi nemesek, királyi nemesek" lettek, akik soha nem voltak jobbágyok, miként a velük azonos előjogokkal és kötelezettségekkel felruházott jászok sem. E kutatók hivatkoztak még "Zsigmond 1407. március 13-i privilégiumára (a jászkunok harmincad-, rév- és vámmentességéről), Hunyadi Mátyás 1458. március 2án, 1461. július 2-án, 1467. július 2-án, 1469. szeptember 17-én, 1473. február 22-én és 1478. április 3-án adott kiváltságleveleire, majd Mátyás 1485. évi törvényére, amely szerint a jászkunoknak évi 3.000 arany nádori censust kell fizetniük, korábbi kiváltságaik azonban érintetlenül maradnak." Későbbről pedig "II. Ulászló 1492. március 2-i, II. Ferdinánd 1622. augusztus 2-i, 1625. december 10-i és III. Ferdinánd 1646. december 5-i" okleveleire, amelyeknek egyes részeit I. Lipót többször átíratta és megerősítette.

12 A jászkunokat jobbágyoknak tartó álláspont azt emelte ki történetükből, hogy "nemesi adománybirtokaik egyénileg nincsenek, adományleveleiket a Hármaskönyv I. rész 32. cikkelyében előírt követelményeknek megfelelően nem hirdették ki, s azokat a jászkunok nem is tudták igazolni. Továbbá, hogy a jászkunok bizonyos évi adót tartoztak fizetni ... a király tributáriusai, censualistai voltak." Az 1514. évi decretum (VII.) 23. cikkelye pedig egyenesen jobbágyi szolgáltatásra kötelezte őket, olyan terhek teljesítésével, amilyen a földesurakat illette meg, amilyeneket a jelzett decretum 15-22. cikkelyei előírnak. Illésy János véleményét idézve: "jobbágyok voltak ők, azzal a különbséggel, hogy nem magános földesúrnak adóztak, hanem a királynak."

13 A harmadik megítélés szerint a jászkunok "nem voltak jobbágyok, mert költözésükben nem voltak korlátozva, javaik réven, vámon, harmincadokon mentesek voltak, saját személyükben bárki ellen pert indíthattak, de nem voltak nemesek sem, mert földesúri jogokat sem egyenként, sem összességükben nem gyakoroltak.""Ha igazi nemesek lettek volna, akkor közülük többen nem folyamodtak volna az uralkodóhoz nemeslevél, armális megszerzése érdekében, s a hivatalos összeírások 11 KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. Bp. 1979. 45-47. 12 Uo. 45. 13 Uo. 46-47. 68