Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

A csak a magyar koronától függő kunok tekintélyes fegyveres erőt képeztek, egy csapásra megnövelték a királyi hadak erejét, s bennük a könnyűfegyverzetű, lovasíjász elem súlyát, amelyről az uralkodók külországi akcióit megörökítő nyugati források a XIII. század második felében gyakran külön említést tettek. Kristó Gyula szerint ebben az időben az ország maximális katonai erejét jelentő 40 ezer fegyveresből 10 ezer főt a kunok (a kunok és jászok - B.J.) alkottak.

8 A kunok betelepítése egyik gyakorlati megvalósulása volt annak az uralkodói politikának, amely a tatárjárás után a királyi katonai potenciál megnövelésére irányult. E törekvés szükségessége vitathatatlan, hiszen a honi haderő meghatározó része a magánbirtokosok hatalma alatt állott, s a nemesség is csak védelmi háború esetén, az ország határain belül volt köteles hadakozni. A szorító feladat az utolsó Árpád-házi királyok idején sem került le napirendről. Aligha véletlenül visszhangzik V. István, IV. László és III. András okleveleiben a királyi szerviensek közé emelés, illetve a nemesítés indokaként az a megfogalmazás: azért teszik ezt, hogy a hadakozók száma növekedjék. Az uralkodók e cél elérése érdekében az itt élő idegen etnikumokra (kunokra, tatárokra, erdélyi szászokra) támaszkodtak seregépítésük során. Különösen fontos volt a kunok katonai erejének biztosítása. IV László 1279-ben ezek hadkötelezettségét a következők szerint határozta meg: "a kunok urai és nemesei összességükben és egyenként kötelesek seregünkbe, amelynek mi személyesen állunk élére, eljönni, éppúgy, mint a többi királyi szolgáló nemesek (nobiles regales servientes)." IV. László 1285-től kezdve felhasználta a Magyarországon maradt tatárok nyögérek ("kísérő katonák") hadi erejét is (valószínűleg zsoldért), III. András pedig 1290-129l-ben az erdélyi szászoknak biztosította azokat a jogokat és írta elő azokat a kötelezettségeket, amelyek a magyarországi nemesekre vonatkoztak. Eszerint "havaiamely külföldi hatalom országunk megtámadására jönne ... országunk nemesei (nobiles) és azok az erdélyi szászok, akiknek birtokaik vannak és magukat nemesek módjára viselik, mellénk állni és minket segíteni tartoznak. De ha egy külső ország elfoglalására akarnánk vonulni, nem tartoznak kivonulni, csak ha felségünktől pénzt kaptak"

9 Az 1290-1291. évi törvénykezés a kunokról nem szól, pedig képviselőik ezeken az országgyűléseken is jelen voltak, miként 1298-ban is. A király az országgyűlések összehívásával is a nagybirtokosok hatalmának ellensúlyozását kísérelte meg elősegíteni, ahová támogatásul az egyház és a nemesség mellé meghívta a katonai erőben jelentős szászok, kunok, székelyek küldötteit is.

10 A fenti idézetek és adatok értelmezésekor alapvető kérdések sora vetődik fel a kunokkal és jászokkal kapcsolatban is. így például: Mi volt a konkrét kötelezettségük, s hogyan befolyásolta annak teljesítését társadalmuk formálódó KRISTÓ Gyula: Az Áipád-kor háborúi. Bp. 1986. 206., 211. Uo. 213. -Az 1267. évi dektérum a servisenseket azonosította a nemesekkel (nobiles): MOLNÁR Erik (föszerk.): Magyarország története. Bp. 1964. 85. 1 GYÖRFFY György: 1990. 287.; MOLNÁR E. 1964. 91.; GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. H. köt. Kecskemét,! 873. 384., 388. 67