Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

Ugyan e napon a vármegye közönsége a megyeszékhely közönségével együtt a Fodorféle termekben (Nemzeti Szálló) ünnepi lakomát, s a zászlódíszbe öltözött megyeszékhely az ünnep estéjén fényes kivilágítást rendezett." A képviselő testület ülésén két határozatot hoztak: "1., A forrón szeretett haza fennállásának örök emlékezetéül, szolnoki illetőségű, bármely vallásfelekezethez tartozó vagyontalan árva gyermekek részére árvaházat alapít, s azt "Ezredévi Árvaháznak" nevezi el." A létesítés költségeit túlnyomó részben az árvatartalék-alaptól (12.000 Ft) és a városi kórház épületének eladásából (12.000 Ft) kívánták biztosítani. A másik határozat, amely 4 kh-on az ún. "Ezredéves Népkert"-nek a vásártéren történő létesítését célozta, csak a polgármester kemény érvelése mellett született meg. Az indokok között elsősorban közegészségügyi szempontok szerepeltek. A határozat szerint a vásártér rendezésével kívántak erre a célra területet felszabadítani, megvalósítását lépcsőzetesen, több éven át szándékozták elvégezni. Jászapátin a közgyűlésen az ünnepi beszédet Fülöp Ferenc plébános tartotta s abban többek között - azt fejtegette a jászokról, hogy "ők voltak a nép, mely háromszori elnyomatás után is büszkén tartotta fenn az egyéni szabadság csíráját a zaklatott hazában, elvégre is nem előjogot vesztve, de szabadságát megosztva mondhatja magát szabad magyarnak s ünnepelheti "az ezredik évét." Az ünnepséget a kaszinó helyiségeiben tartott, mintegy 100 fős díszebéddel zárták. Este táncmulatság volt ugyancsak a kaszinóban, az utcákat, házakat kivilágították, nagyobb, tömegeket érintő népünnepélyre azonban nem került sor.

45 Viszonylag nagy sajtónyilvánosságot kapott a jászberényi díszünnepség. Nem véletlenül, mivel az ünnepi előadó gr. Apponyi Albert volt, Jászberény országgyűlési képviselője, a Nemzeti Párt országos vezéregyénisége. Az eseményen képviseltette magát a Nemzeti Újság, a Keleti Értesítő, a Magyarország, a Magyar Újság és a Bp. Tagsblatt, a helyiek közül pedig a Jászság. Apponyi beszéde nem volt pártpolitikai jellegű, de az emelkedetten, retorikailag is jól megfogalmazott gondolataiban többé-kevésbé helyesen utalt azokra a feszültségekre, amelyek a korabeli országos politikát komolyan foglalkoztatták. Mélyen vallásos meggyőződésével függ össze, hogy lényegi gondolatait a templomi szertartástól indította: "Ennyi viszontagság után, ennyi kétségbeejtő helyzetnek átélése után vajon nem méltón gyülekeztünk-e ma a templomba, vajon nem méltán hirdeti-e országszerte harangok zúgása közt minden magyar ajak azt a mi első fohászunkat, a legelsőt, mely hazánk ezeréves ünnepén ajkainkról a magosba száll, azt a fohászt: "Téged Isten dicsérünk", téged Isten, ki annyi balsors és veszedelem közt, ezt a sokszor elveszettnek hitt hazát, ezt a hazát, melyről nem csak idegenek mondták, hogy vége van, de melynek legjobbjai is kételkedtek jövőjében, -fenntartottad, felemelted úgy, hogy nem elcsüggedt, nem elhervadt, nem elvénhedt nemzetként, hanem ifjú erőtől duzzadva tudja megülni honfoglalásának ezeréves ünnepét. ... - Ezek után jutott el a jelenhez az előadó: - Ha keressük azt az éltető elemet, mely ... ezt az országot fenntartotta, azt az enyészethez hasonló veszedelmekből kiragadta, mely azt a megromlásnak évtizedei SZML Jászapáti Képv. jkv. 1896. május 10.; Jászság, 1896. május 16. 33