Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből (1301-1400) / 279. o.
Werbőczy István a Tripartitumában a hűtlenségnek tizennyolc esetét sorolja fel. 1 Nem derül ki még a kiváltságlevélből sem, hogy jelen esetben melyik következett be. Mindenesetre a hűtlenséget elkövető nemcsak fekvő jószágait és birtokjogait, hanem elvben a fejét is elvesztette. 5. Kátai Jakab Kerekudvar királyi adományozását jogosnak ismerte el 1332. március 28. "Mi, Károly 1 Isten kegyelméből Magyarország királya a jelenlegi [levelünk] tartalmával tudatjuk mindenkivel akit illet; hogy Kátai [de Katha] Bálint fia Jakab személyesen elébünk állva az általunk István mesternek, udvarunk különös jegyzőjének örök jogon adományozott Tyúkod más néven Kerekudvar nevezetű 2 - Hevesujvár vármegyében a Zagyva folyó közelében lévő - falubirtokot [possessionem Tyukud vocatam alio nomine Kerekudvar nuncupatam in Cumitatu de Heveswywar circa fluvium Zogyva existentem] ugyanazon mértékben, amely szerint mi adományoztuk, a saját részéből - amelyet abban a falubirtokban bírt - békében és teljes joggal átengedi; kinyilvánítva előttünk, hogy a fent mondott adományozásunk jogos és rendjén való lesz; Kiadatott Visegrádon, a Húsvét előtti harmadik vasárnapot megelőző szombaton [március 28-án], az Úrnak 1332-dik évében" Az oklevél eredeti, hártyára írt, a hátlapján egy pecsét nyoma látszik Az OL DL időrendi regesztája szerint ránk maradt egy átírása is, amelyet I. Károly Róbert adott ki 1334. július 3~án Ezt mi nem találtuk meg. Tagányi Károly közlésével, Nagy Imre szerkesztésében már nyomtatásban is megjelent 1881-ben, latinul. OL DL 2709 I. rész 14. cím. 1 I. Károly Róbert uralkodott 1310. augusztus 20 és 1342. július 16 között. Királlyá választották 1308. november 17-én. 1973. április 15-én 33 lakóházzal és 93 lakossal bírt és "Pusztakerekudvar" néven Jászberény külterületi lakott helyeként szerepelt (398.) 3 NAGY Imre (szerk.): Anjou-kori okmánytár. Bp. 1881. II. köt. 583-584. 290