Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

nemeskeblű adakozók áldozatkészségének fényes siker koronázta." Az alapító okirat szerint "A kisújszállási ev. ref. főgymnázium ezred-éves ösztöndíj alapítványá"-ból (összege: 900 Ft) évente egy szegény, szorgalmas helybeli diák tanulását kívánják segíteni. Mezőtúron a gimnazisták díszmenettel összekötött ünnepséget tartottak. Szolnokon az ünnepi beszédet Németh Illés tanár tartotta, s "Mintegy bűvös tükörben mutatta be hazánk múltjának legfőbb mozzanatait, kiemelve mindenütt azokat az eseményeket és bűnöket, amelyek emelkedésünket és süllyedésünket előidézték." A városházán tartott ünnepség második (zártkörű) részében megalakították a gimnázium Ifjúsági Segítő Egyesületét, amely feladatának tekintette a szegényebb sorsú tanulók iskolai előrehaladását. (Elnöke Lippich Gusztáv lett, a választmányi tagok között volt Bagossi Károly, a vármegye alispánja is.) Karcagon a 6 osztályú gimnázium szerényebb keretek között ünnepelt. Az intézményben tartott megemlékezés után csatlakoztak a népiskolák tanulóihoz, így összesen mintegy 1600-an vonultak ki "a város melletti rétekre - nemzeti színű csokrokkal és emlékérmekkel díszítve -, hol egy igen kedélyes, víg délutánt töltött az ifjúság". A város vezetőinek "nagylelkűségére" utal, hogy a tanulókat egy-egy sóspereccel ajándékozta meg.

37 A népiskolák ünnepségét - a minisztériumi utasítás szerint - olyan programmal kellett kiegészíteni, amely lényegében az ünnepélyeken emelkedett stílusban, de racionálisan megfogalmazottakat még jobban meggyökeresíthette, vagy éppenséggel a vidéki átlag szegénységét egy fél napra feledtethette. E tekintetben a törekvések változatos képet mutatnak, melyek mögött vagy objektív, vagy szubjektív okok húzódtak meg. Előre kell bocsátanunk, hogy az iskolások jubileumi megemlékezése főleg a kistelepüléseken - az anyagi lehetőségek függvényében - vált közüggyé, igazán népünnepéllyé. A nagyobbak esetében az e fajta ünnep csak egy mozzanatnak tűnik, amire vagy odafigyeltek az illetékesek, vagy nem. De lássunk konkrét példákat arra, hogy hol és milyen módon történt a megemlékezés elmélyítése, élményszerűsítése a szabadabb programok szervezésének segítségével, ami egy 10 éves körüli gyermek számára semmiképpen sem lehetett közömbös. Tiszaföldváron az iskolai ünnepség után mintegy 1000-en, a tanítók vezetésével zászlók alatt a tanulóifjúság a piactérre vonult, "hol ünnepi beszéd s hazafias dalok éneklése után a községben körmenetet tartott." Beniczky Géza földbirtokos 20 forintot adományozott iskolai zászlókra, - ilyen célokra gyűjtött még "Kövér Micike kisasszony 8 forintot" -. Tiszaderzsen a tanulók zeneszóval, hazafias dalokkal bejárták a község utcáit, - ezt követően Szilassy István erdejében majálist tartottak, ahol megvendégelte őket Szilassyné Lossonczy Amália úrnő. Tiszaszentimrén a tanítók Megyei Lapok, 1896. május 14. (Kisújszállás, Szolnok); A Mezőtúri Ev. Ref. Főgymnázium értesítője az 1895/96. iskolai évről; A Karcagi Ev. Ref. Gymnázium értesítője az 1895/96. tanévről; FŐZŐ Mária: Karcag és a mileneum. In: Karcagi Kalendárium, 1986. 28