Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből (1301-1400) / 279. o.

birtoklástól. (18. számú oklevél) Ez a megfogalmazás valami olyasmit sejtet, hogy ezek a kunok még nem önálló szálláson (lakóközösségben) éltek, hanem szétszórtan. A volt hevesi részekbe való tényleges betelepedésről csak a század végén van biztos információnk. Úgy tűnik, hogy először Kakaton (31. és 33. számú oklevél), majd Kenderesen (32. számú oklevél) vegyültek el az őslakókkal,

16 de szórványosan eljutottak bizonyára máshová is, pl. Alattyánra. (36. számú oklevél). Egyéb észrevételek: - főleg a nem közölt oklevelekben sok olyan földrajzi nevet találtunk, amelyek feltűnnek a múlt századi oklevelekben és térképeken is.

17 Ahol lehetett erre rámutattunk az 1980. évi megyei földrajzinév-térkép segítségével,

18 - a nemesi megyei közgyűlések zömmel Verpeléten, de esetenként máshol is (Szihalom, Tiszaörvény, Eger-patak mellett) zajlottak. Feltűnt, hogy kizárólag csak olyan megyei közgyűléssel találkoztunk, amelyet a nádor tartott, - a században befejeződött annak a település szerkezetnek a kiépülése, amely 1542-ig sértetlen maradt.Az oklevelek alapján úgy tűnik, hogy a terület benépesültsége magasabb szintet ért el, mint Külső-Szolnok közép-tiszai részén, - az egyházi szervezet nemcsak reorganizálódott a tatárjárás előtti helyzethez képest, hanem bővült is. A bővülést igényelte a hiteleshelyi funkció kiteljesedése is. A lakosság túlnyomó része római katolikus volt A pogánysággal csak a kunok körében találkoztunk, akiknek katolikus hitre való térítése a század közepén bontakozott ki érzékelhetően.

19 Az egyház igazgatás területi rendjében azonban változások történtek.

20 Ez a hevesi részen abban mutatkozott meg, hogy a 14. század közepe táján megszűnt az addig önálló kemeji főesperesség. (Lásd 2., 31. és 33. számú oklevelet) A jegyzetekben a ma külterületi lakott helynek minősített települések helyének meghatározása után található zárójeles szám az 1973. április 15-én lezárt népszámlálási összesítő oldalszáma.

21 A formai kivitelezést a Századok c. folyóirat 1974. évi 2. számában (435-475.) található szabályok szerint végeztük. Pontosabban kifejezve: jobbágyokkal együtt, de elkülönülve laktak bizonyos helyeken. Itt elsősorban a következő két térképre gondolunk: LÁNYT Sámuel: A Tisza folyó és árhatárának a térképe Tekintetes Nemes Heves vármegyében. 1845. Heves Megyei Levéltár T-I 19, valamint a 2. kataszteri felmérés kéziratos birtokvázlatai az OSZK Térképtárában. Magyarország földrajzi névtára. II. köt. Szomok megye. Térképmelléklet (1980. január 1-jei állapot) Ez történt a hagyományos módon értelmezett térítéssel, nemesítés eseten pedig királyi paranccsal. A tatárjárás előtt egy-egy püspökséghez olyan főesperességek tartoztak, amelyek egy-egy teljes királyi megyét takartak. A tatárjárás után járás kiterjedésű főesperességek is alakultak. KSH: A Magyar Népköztársaság helységnévtára. Bp 1973. 284