Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből (1301-1400) / 279. o.

előfordulást lakott helyek szerint bontjuk fel, úgy kétségtelen, hogy a legtöbb oklevél Kenderes történetéből maradt fenn. Kenderest Kerekudvar és Mizse követi. Az oklevelek felkutatása érdekében átnéztük az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára (továbbiakban OL DL) időrendi mutatóit és időrendi regesztáit, valamint az Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményének (továbbiakban OL DF) időrendi mutatóit. Ennek ellenére nem lehet teljes feltárásról beszélni, csupán mintegy ötven százalékosról. Ez abból adódik, hogy területi szelektálásra csak az időrendi regeszta ad lehetőséget, ugyanakkor a Mohács előtti okleveleknek eddig csak kb. 50 %-ról készült időrendi regeszta.

2 A fentiek kiegészítésére átnéztük még a nyomtatásban megjelent teljes- és kivonatos terjedelmű oklevélközléseket. Ezek egyrészt lehetővé tették az időrendi mutatók eredményes használatát, másrészt tartalmaztak néhány olyan oklevelet is, amelyek eddig nem kerültek be sem az OL DL, sem az OL DF időrendben elkészült mutatóiba.

3 Az ilyen módon megtalált oklevelek közül a következő szempontok alapján válogattunk. Előnyben részesítettük elsősorban az 1320-1350 között keltezetteket, az eddig homályban lévő időkör jobb megismerése céljából. A közlés összeállításakor a másik legfontosabb szempontunk az volt, hogy minél több lakott településről adjunk jelt. Ennek megfelelően - az oldal térj edelem korlátai miatt - további előnyt a rövid oklevelek élveztek. Ebből viszont olyan hátrányok keletkeztek, hogy igen tartalmas, hosszú oklevelek (pl. több határjárás) kimaradtak. Nem fordítottuk le és nem közöltük Gyárfás István latinul kiadott oklevelei közül azokat, amelyeknek a fotókópiáját nem találtuk meg. Nem közöltük az 1333-1335 évi pápai tizedjegyzékeket sem. Néhány gondolat az oklevelek jellemzőiről. Nyelvezetük latin, más nyelvű szó még véletlenül sem fordul elő bennük. Hitelességükhöz kétség nem férhet, mert tizennyolc eredeti (3., 5., 7-9., 16-19., 20., 21-22., 28-30., 32., 34. és 36. szám), tizenöt hiteles átírás (1.-2., 4., 6., 10., 11-13., 15., 23-25., 27., 31., 33. szám), míg háromnak (14., 26., 35. szám ) nem találtuk meg a fotókópiáját.

4 Érdekes képet mutat a közölt oklevelek kiadók szerinti megoszlása. Az időrendi regesztából ugyanis megállapítható a lakott hely neve, sőt a megye negnevezése is. Az időrendi mutató erre nem alkalmas. Az is lehet, hogy bekerültek, de a tévesen kiolvasott, vagy feloldott záródátum miatt csak darabonkénti átnézéssel lehetne megtalálni. Ezek időközben vagy elvesztek, vagy a történelmi Magyarország elszakított területein lévő levéltárakban lappanganak. 280