Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

csapat, és 7 órakor már a Vérmezőn, a közös gyülekező helyen várták az indulás kezdetét, amire csak 9 órakor került sor. A program szerint a menetnek a következők voltak a stációi: 1, A királyi vár: a király itt fogadta a hódolati felvonulás résztvevőit. 2., A Mátyás templomnál a menethez csatlakozott a koronázási jelvényeket vivők csoportja. 3., Az új Országház épülete (a képviselő- és felsőház együttes ülésének időtartama alatt pihenhettek a bandéristák). 4., Az Országháztól visszakísérték a koronázási jelvényeket a királyi várba. Ez a program összességében, beleértve a várakozási időt is, 11 órányi "helytállást" kívánt meg. A bandérium felvonulási rendjében elöl a főispán lovagolt, Bozóky András kunszentmártoni banderista vitte a vármegyei zászlót Papp Imre és Kenéz Zoltán "zászlóvédek" kíséretében. Őket követte a jászkunok József nádor által adományozott zászlaja és a Bocskai-féle kun zászló. A zászlók után következett a díszmagyarba öltözöttek 11 főnyi csoportja, ezután pedig a tulajdonképpeni bandérium három részre tagolva. Az első szakaszt - a nagykunokat - bogdi Papp Sándor karcagi közjegyző vezette, a szolnoki szakaszt Gajzágó Sámuel túrpásztói, a jászokat pedig Almásy Árpád jászberényi földbirtokosok vezették. A bandériumról elsősorban a Jászság c. hetilap ad lelkesült, részletes beszámolót: "Jász-Nagykun-Szolnok megye állította ki a legszámosabb bandériumot, mert 95 lovassal vett részt. Ebből 82 a régi nádorhuszárok egy századát hívta életre és ennek zömét, a legjobb anyagát a jászkunok képezték. Az örökösödési, a hétéves háborúk, a napóleoni harczok, a waterlói győzők daliáit keltették fel sírjaikból, és ez erőteljes, kitűnő lovasok azt a benyomást tették minden szemlélőre, hogy ma is képesek volnának 100 ezer franczia közül kivágni János főherczeget, ahogy nagyhírű elődeik Ulmnál megtették." "A legjobb, legfegyelmezettebb csoport volt" - így ír róla a fővárosi sajtó. -... Elégedett a főispán is: - "Fiúk! E nap életem legboldogabb napja!" - mondta a felvonulás befejezése után a bandéristáknak. Megígérte, hogy legközelebb meghívja az egész bandériumot - ősi szokás szerint - "facerent aldumas". (Nagy áldomást csapni.) A lap szerint "Csak az bosszantotta őket, hogy a megye nevéről mindenütt szolnokiaknak tartották őket, így aztán úgy a jászok mint a kunok, ahol csak lehetett, siettek odaszólni, hogy ők nem szolnokiak, hanem jászkunok. Az Albrecht- úton ... Magos, délczeg öreg úr, korban közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz, ruházatáról ítélve előkelőbb osztályhoz tartozott állott a kordon megett és meghatottan gyönyörködött az e/vonulókban. Ahogy a nádorhuszárok közeledtek, tágra nyílt a szeme és minden tartóztatás daczára kitört a sorból: Itt jönnek a győzhetetlen jászkunok! No agitálhat, denuncziálhat, konspirálhat az oláh, a szerb, a tót - mi voltunk, vagyunk és leszünk! - j'iúk, öleljen meg valamelyiktek! - Az egyik kun lehajlott nyergében és megindultan szorította megához az exaltált aggastyánt, kinek azután feltartóztat hatatlanul megeredtek a könnyei. Ugy kísérte sír\>a egy darabon a 21