Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.

terjesztették elő, hogy az útadó bevételeit bizonyos időszakonként a járások között arányosan szétosztva használják fel kőútépítésre. Ez azt jelentette, hogy az útalap új építkezésekre rendelkezésre álló Összegét a befizetés arányában használják fel a járások.

21 A következő évben a törvényhatóság a javaslatot kibővítette. A megye úthálózatát a leggyorsabban csak úgy tudja kiépíteni, ha az időközben elkészült I. és a tervbe vett II. alföldi transzverzális állami utakból mint fővonalakból kiindulva valósítja meg a megyei úthálózatot. Ehhez azonban egy előnyös kölcsönt kellett szerezni, valamint szükség volt az anyagok kedvezményes vasúti szállítására is. A törvényhatóság ezért hozta létre 1897-ben az ún. "százas bizottságot", hogy megállapítsa az útépítés ütemtervét és a kölcsönt elintézze. A testület nevét onnan kapta, hogy a megalakuláskor 108 tagból állt. A bizottság elnöke az alispán volt, a főispán felkérésre vett részt a munkában.

22 A bizottság tagjai a közgyűlés legtekintélyesebb, legbefolyásosabb tagjaiból kerültek ki, túlnyomórészt a virilisek közül. A bizottság rendszertelenül ülésezett, de befolyása az ürügyekre legalább azonos mértékű volt a törvényhatóságéval a századfordulón a nagy megyei kőútépítések időszakában.

23 A testület megszűnéséről nem rendelkezünk pontos adatokkal, annyi bizonyos, hogy 1914-ben még említik mint "Nagykőút hálózat százas bizottsága"-t, igaz tagjainak száma ekkor már csak 77.

24 Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a megyében folyó nagy kőútépítkezések időszakában az igazi előkészítő, koordináló munkát a "százas bizottság" végezte. Ez egyfajta munkamegosztást is jelentett, amely enyhítette a megyei önkormányzat leterheltségét, ugyanakkor jó alkalmat nyújtott a bizottság munkájában résztvevő viriliseknek, hogy saját érdekeiket is érvényesíthessék az utak vonalvezetésénél illetve kiépítésénél. Az útfenntartással kapcsolatos munkákat útbiztosok és útkaparók látták el. Az útbiztosi intézmény létrehozásáról a megye szervezése előtt a Jászkun Kerületekben az 1872-es szabályrendelet intézkedett. Ez a kerületekben az útfenntartási munkákra 3 útbiztosi állást szervezett. Az útbiztosokról az úttörvény után a 1891. június 17-én alkotott szabályrendelet intézkedett. A törvényhatósági útbiztosok a vármegye kezelő személyzetéhez tartoztak. Az alispán javaslata alapján a megye főispánja nevezte ki őket. A megyében hat útbiztosi állást szerveztek Szolnok székhellyel. Ezenkívül Jászberényben, Jászladányon, Kunhegyesen, Túrkevén és Cibakházán működtek SZML Törv. Biz. ir. Közgy. jkv. 949/1896. SZML Törv. Biz. ir. Közgy. jkv. 303/1897. SZML Alisp. ir. 1456/1903. Szolnoki és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei útmutató 1914. Szolnok, 1913. 191