Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első alispánja Sipos Orbán 1835-1926 / 147. o.

Hosszú élete során képviselőként két alkalommal is részt vett az országos törvényhozásban. Fiatalon három cikluson át Jászberény követe volt, idős korában pedig Szolnok város választókörzetét képviselte az országgyűlésben. A sors különös véletlene, hogy míg 1865-ben mint legfiatalabb képviselő az országgyűlés korjegyzője volt, 1918-ban - legidősebb képviselőként - a korelnöki tisztet töltötte be.

25 A jászberényi választókörzetben első alkalommal 1865-ben választották országgyűlési követté.

26 Ez a választás igen nagy jelentőségű volt, hiszen a szabadságharc bukása után lényegében ekkor ülésezett először a magyar országgyűlés. Bár a császár 1861ben is elrendelte az összehívását, akkor azonban a követek határozott ellenállása, és a 48-as alapokhoz való ragaszkodása miatt alig néhány hónap elteltével fel is oszlatta.

27 A megyék ellenállásához ekkor a Jászkun Kerület is csatlakozott, s igen határozottan kiállt az alkotmányosság helyreállítása mellett. Ez annál is inkább figyelemre méltó, hiszen a Jászkunság kiváltságos helyzetét éppen az 1848-as törvények szüntették meg. A jászkunok - az új helyzetet elfogadva - a megyékkel azonos elbírálást kívántak maguknak biztosítani. Jászberény például az 1861. március 16-i emlékiratában úgy fogalmaz, hogy bár a kerületek kiváltságait 1848 lerombolta, ugyanakkor leomlott a "testvéri megyéktől elválasztó fal is", s velük ezentúl azonos szabadságot vagy szenvedést kívánnak.

28 Ezekben az években a Jászkunság többsége ellenzéki nézeteket képviselt, amihez több tényező is hozzájárult. A szabadságharc bukását követően a jászkunokat, s benne Jászberényt igen jelentős sérelmek érték. A kiváltságok megszűntével a jászkunoknak is fizetniük kellett a földtehermentesítésí adót a súlyos állami adókon kívül, s a katonai beszállásolás költségei is komoly terhet jelentettek. Az ellenzékiségnek sajátos színezetet kölcsönzött, hogy ugyanakkor az uralkodó iránt - különösen a jászok - mindig lojálisak maradtak, s hagyományosan erős volt körükben az udvarhűség.

29 Jászberényben az 1860-as években a Deák-pártnak és a balközép pártnak voltak hívei. A pártviszonyokat ebben az időben a kiegyezéshez való viszony határozta meg. Míg a Deák-párt a kiegyezés feltétlen híve volt, a Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán által vezetett balközép párt - elfogadva a kiegyezés szükségességét - az alkotmányosság helyreállítását és nagyobb nemzeti önállóságot követelt.

30 Jászberényben a két párt közül a balközépnek volt jelentős bázisa, a Deák-párt befolyása jóval kisebb volt a városban. A két párt között nem elsősorban politikai nézetekben, sokkal inkább a SUGÁRNÉKONCSEKA. 1995. 78.; BLÉNESSY J. 1942. 13. SZINNYEIJ. 1908.1164. BERTÉNYI Iván - GYAPAY Gábor: Magyarország rövid története. Bp. 1992. 421. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1875. Szolnok, 1995. 174. CSEH G. 1986. 47. BERTÉNYI I. - GYAPAY G. 1992. 427. 153