Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

szerezzenek. Kérdéseik az eddig megtett intézkedésekre, a leendő bandérium létszámára, a ruházatra, a felszerelésre irányultak. Az 1896. február 9-én keltezett válasz lényege e tekintetben a következő:

12 "...a banderiális felvonulásban ... 10-12 úrlovasfog részt venni saját lovaival, saját tetszés szerinti díszruhájában. Ezen kívül szerveztetik még mintegy 20 tagból álló népies bandérium mely a hajdani Simon-huszárok egyenruházatával lenne ellátva, de ez még véglegesen megállapítva nincs." Ennek a csoportnak a költségeit a megye fogja fedezni, ha azzal a közgyűlés egyetért. A bizonytalanság oka könnyen belátható. A legfőbb ok Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltjában is keresendő. Az alig 20 éves közigazgatási egység még számos feszültség hordozója. A Jászság és a Nagykunság szerepvesztésével, alárendeltségével járó gondok nap mint nap érzékelhetők a fajsúlyosabb kérdésekben, - elsősorban a Jászság, ill. Jászberény magatartásában. Adott esetben arra is utalni kell, hogy a bandérium szervező bizottságában sem a Jászság, sem a Nagykunság nem volt képviselve. Tulajdonképpen a megye mentalitásában a szervezett egység, egyetértés valójában nem minden tekintetben tapasztalható. Ugyanakkor a hódolati bandériumnak a budapesti bemutatkozáson egységet, egyetértést is demonstrálnia kellett. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bandérium ügyében csak úgy történhet érdemi, eredményt hozó lépés, ha maga a főispán tesz kezdeményezést, még kompromisszum árán is a jászok felé. Ennek felismerése, megtétele a főispán jó taktikai érzékére utal. A február 23-ára szóló, a bandérium szervezését szolgáló értekezlet meghívóját már 15-én elkészítették és kiküldték, azonban a 23-i értekezletet megelőzve, a főispán 18án Jászberényben a jászsági települések képviselőivel tartott megbeszélést Vágó Pállal együtt a történelmi felvonulás és a bandérium kérdésében. A két dolog összekapcsolása természetesen nem véletlen, hanem tudatos megfontolásból következett. Almásy főispán tudta, hogy a jász települések jórésze szimpatizál a Vágó-féle tervvel; egyébként Almásy is tagja volt e terv megvalósítását előkészítő bizottságnak. A két személyiség megjelenése, s a két ügy együttes tárgyalása előre feltételezte az eredeti cél sikerét. Az értekezleten először a történelmi felvonulással foglalkoztak, és megállapodtak abban, hogy az 50 fős jász csoport költségeit részben a jász települések támogatásából, részben a vármegyei pótadóból fedezik. Majd a bandérium szervezésével kapcsolatban egyetértettek abban, hogy 17 megyebeli főrangú díszmagyart, a 60-80 főnyi bandérium pedig a régi nádor-huszári egyenruhát viseli. Egyetértettek továbbá abban, hogy ez utóbbi csoport a főispánnal az élén a Vágó-féle történelmi menetben is részt vesz. Ez az egyezség a nagykunok számára is elfogadhatónak tűnt; így a bandérium szervezése erőteljes lendületet kaphatott. A megegyezéssel mindenki elégedett volt. A helyi sajtó szinte áradozva tudósított az értekezletről:

13 "... a legkevésbé túlozzuk a 2 SZML Alisp. ir. 4128/1896. sz. 'S Jászberény és Vidéke, 1896. február 20. - Megjegyezzük: a Vágó-féle történelmi felvonulás mintegy 2000 íönyi tömege élén a jász csoport foglalt volna helyet. Ennek magyarázata - a korabeli történeti felfogás szerint - az, hogy a jászok rokonuknak tekintették az i.e. 1. században a Tisza vidékére betelepült jazygokat. 13