Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

dolgot, de sőt a száraz igazságot konstatáljuk, ha azt állítjuk, hogy ő méltósága (a föispán) lelkének egész melegével, úgy a köz- és társadalmi magas pozitiójának teljes hatalmi súlyával működött azon, hogy a kormányzására bízott vármegye és annál inkább a Jász-Kunság minél fényesebben, faji jellegéhez és a múlt traditióihoz minél méltóbban vegyen részt az ünnepségen. Ha meggondoljuk, hogy e nagy nemzeti ünnepen, midőn annak legfényesebb s legkiválóbb pontjáról van szó, amidőn a lojális magyar nemzet felkent ura, apostoli koronás királya előtt fogja magát f év június 8-án bemutatni, hogy rajongó szeretetének, törhetetlen ragaszkodásának adjon méltó kifejezést a legalkotmányosabb s hőn szeretett koronás király és a bálványozásig imádott felséges asszonyunk, királynénk előtt, a honfoglalás ezeréves ünnepe alkalmából: elismeréssel és hálás köszönettel tartozunk és adózunk főispán úr O méltóságának azon fáradhatatlan tevékenységéért, mellyel buzdít egyrészt, másrészt lehetővé teszi e tiszta magyar vármegyének az ünnepségeken minél nagyobb számban való részvételt...". A király-, ill. kormánypárti jászberényi nobilitások tehát elégedettek, de a főispán is az lehetett. Az értekezletet követő közebéden elhangzottak erre egyértelműen utalnak: "...Az ebédnél Pethes Pál ügyvéd emelt elsőnek szót, aki fennkölt szellemű szavakban ő méltóságát, mint a jászok-kunok egykori kapitányának, zsadányi és törökszentmiklósi Almásy János leszármazóját, tehát a jászok és kunok rokonát éltette, melyet ő méltósága nem utasított vissza, de sőt - mint monda - elfogadja a rokonságot, mert büszke az ősökre, s azok erényeit és erkölcsét óhajtja mindenben érvényesíteni. Ezen kijelentését a jelenvoltak lelkesen éljenezték meg. ,.."

14 A főispán a jászberényi sikeres tanácskozásra alapozva már másnap, február 19-én utasította a két jászsági járás főszolgabíráját, hogy a bandérium szervezése érdekében, nem körirattal, hanem egyedi, "directe" rendelettel intézkedjenek a községi elöljáróságnál, s azok döntéseit március 8-ig közvetlenül küldjék meg a megyéhez. Az utasítás 1. pontja kimondja, hogy a községi elöljárók kötelesek a "képviselő testületi üléseken határozatot provocálni aziránt, hogy a községek egy, esetleg több banderistát a község költségén kiállítanak-e, vagy se? ... (egy egyén és ló teljes felszerelése 160-165 frt)." Fel kellett mérni továbbá, hogy vannak-e a községben olyan "úri egyének vagy tehetősebb polgárok", akik saját költségükön vállalják a bandériumban való részvételt, valamint azokat, akik maguk, vagy lovaik biztosításával a megye költségén vennének részt a bandérium megszervezésében.

15 A február 23-i megye értekezlet megerősítette a Jászberényben történt megállapodást, így most már a főispán ennek alapján köriratban fordult a városok polgármestereihez és a községek elöljáróságaihoz a legfontosabb feladatok teljesítése érdekében. Megjegyezzük, hogy a körirat a megbeszélést követő napon, 24-én megszületett, ami arra utal, hogy a főispán mindenek fölöttinek tekintette a bandérium ügyét, hiszen annak eredményessége személyének megítélését kormányzati körökben 14 uo. 15 SZML Jászsági felsőjárás főszolgabírói Közig. ir. 1486/1896. sz. 14