Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Oroszi Sándor: Az első nagykunsági vadásztársulatok / 325. o.
eredményeket értek el. Ezért jelen vizsgálódásunkban nem tudunk a nagykunsági vadászati viszonyokról átfogó képet adni, csak a vadásztársulatok alapszabályokban rögzített céljait tekinthetjük át. Ebből a szempontból lényeges a karcagi vadásztársulat ismételten megalkotott, 1885. évi szabályrendeleted Ebben már az új törvény, az 1883. évi XX. te.alapján határozták meg a társulat céljait, s így tulajdonképpen egy új, egy másik vadásztársulatot hoztak létre. Most nem idézzük ismét az alapszabály teljes szövegét, csak az elsőhöz vizsonyított lényeges eltéréseket emeljük ki. A társulat - miként azt a törvény előírta - hat évre, 1885. augusztus l-jétől /a vadászidény kezdetétől/ 1890. december 31-ig alakult meg. A társulatnak nemcsak "működő" tagjai, hanem "pártolói" is lehettek. Ez utóbbiakat egyéni vadászat nem, csak a kör- és hajtóvadászatokon való részvételi jog illette meg. Ugyanakkor az előző alapszabályból megtartották az "idegeneknek" adott vadászati lehetőséget. Fontos új elemként került az alapszabályba - az 1883. évi törvény ezirányú útmutatásából következően - a kíméleti terület. "Karczag város határának - írták a 33. §-ban - egy része vadtenyésztés céljából évről évre a választmány által tilalmaztatik. Ezen tilalmazott területeken évenként csak egy kör- vagy hajtóvadászat tartható." Tehát az egyéni vadászatot, a vad állandó háborgatását ilyen, mérsékelt kímélettel kívánták megakadályozni. A vadásztársulat 1885. augusztus 6-án megtartott alakuló közgyűlésén az alapszabályt elfogadták, s Papp Sándort elnöknek, Dobosy Imrét pedig jegyzőnek megválasztották. Az alapszabályt - most már a vármegyei hatóságok útján felterjesztették a Belügyminisztériumba. Ott kifogásolták, hogy a "magánegylet" pénzbírság kiszabását helyezte kilátásba /ezt még az első alapszabályból emelték át/, illetve a közgyűlés határozatképességét nem kötötték a megjelent tagok létszámának arányához. A Belügyminisztérium után a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium is megvizsgálta az alapszabályt. Ott a fenti két hiányosságon kívül még kérték azt is, hogy az alapszabályban mondják ki: az egyesület feloszlása és ebben az esetben vagyonának felhasználása a minisztérium által jóváhagyandó. /Ez a bevezetőben idézett belügyminiszteri körrendeletekből következett./ A módosítások után aztán 1887-ben jóváhagyták ezt a második alapszabályt is. A vadásztársulat azonban - miként arra már utaltunk - tulajdonképpen a jóváhagyás nélkül is megkezdhette működését. Erről részleteket szintén nem tudunk. Csak egy későbbi, 1890-ben megjelent könyvből ismerjük, hogy a társulat külön vagyonnal nem rendelkezett, csak a 200 forintnyi bérleti díjat szedték be a tagoktól. A tagok száma mindössze 25 fő volt. 9 A tényleges vadászok száma azonban ennél több lehetett. A Nagykunságra jellemző középparaszti rétegből, a vadászat szempontjából fontos 50 khnál /28,8 ha/ nagyobb birtokkal rendelkezők közül bizonyára többen váltottak szomszédaikkal együtt - vadászjegyet, s vadásztak a saját birtokukon. Mégis, a XIX. század utolsó évtizedeiben a vadászat presztízse kicsi volt. Ebből következően kevés áldozatot hoztak a vadállomány megóvására, netalán fejlesztésére. A kedvező ökológiai Magyar Országos Levéltár /Továbbiakban: OL./K-168. 1885-4-47. /46.406/1885./ DARÓCZI Elek: Karczag város egyetemes leírása. Karcag, 1890, 94. 333
