Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: Az első nagykunsági vadásztársulatok / 325. o.

feltételek tulajdonképpen ezt nem is indokolták - a vad /elsősorban a nyúl és a fogoly továbbá vízivad/ mindenhol, "termett". KISÚJSZÁLLÁS Kisújszálláson a legelső vadásztársulat - a fennmaradt okmányok tanúsága szerint

10 1882. szeptember 17-én alakult. Nyolcan, Boleman István, Gaál Kálmán, Várady Lukács, Boleman Sándor, Boleman Lajos, Gaál Géza, Szekeres József és Balogh Sándor ekkor fogadták el a Boleman István által összeállított alapszabályt. Őt a társulat elnökének, Balogh Sándort pedig jegyzőnek választották meg. Az 1882 decemberében beterjesztett alapszabályból néhány, a karczagiakétól eltérő részt érdemes kiemelnünk. Az egyik szerint a társulat évente újra és újra felülvizsgálja és dönt a kibérlendő vadászterület helyéről és kiterjedéséről /7.§./. Tehát a vadásztársulat akár évente "vándorolhatott" a kiterjedt kisújszállási határban. Ezt a lehetőséget tiltja majd meg az 1883. évi vadászati törvény. A másik eltérés a "vadászszolgák" alkalmazásának lehetősége A8.§. 5. pont/, amely a vadóvás, a vadgondozás hivatásos vadászra történő bízásának csíráját jelenti. Az 1885. évi jóváhagyott szabályzatban aztán rögzítették is, hogy a társulat három "meghitelt szogát" alkalmaz /7.§7. "A kártékony vadaknak a vadászterületen nagymérvű elszaporodása folytán köteles az elnök a törvény által megengedett hivatalos hajtó-vadászat megtartása iránt az illetékes helyre felterjesztést tenni, és annak sikeres keresztül vitelére a társulati tagokat felhívni" /3.§. c.pont/. A törvényhatósági vadászatok ilyen megfogalmazását a karcagi szabályzat nem tartalmazta. Nem gondoltak ugyanis arra, hogy a Nagykunságban bármiféle "kártékony vadra" hivatalos hajtóvadászatot kellene tartani. Korábban, még a Jászkun Kerületi időkben a Nagykunság lakóinak időnként elrendelték a farkas-, veréb, netalán varjúirtásokat.

11 Ez a kötelezettség azonban a XIX. században egyre ritkább lett, majd el is maradt. Az 1872. évi vadászati törvény sem tesz róla említést, de - érdekes módon - az 1883. évi tartalmazza a törvényhatósági, azaz a "ragadozó vadak" hivatalból elrendelt pusztításának eljárását /19-25.§7. Ilyenkor nemcsak a vadászatra jogosultak, hanem a település apraja-nagyja igyekezett a kártékony medvét vagy farkast elejteni /elűzni/. A kisújszállási szabályrendeletben tulajdonképpen erre a hatósági vadászatra utalnak. Gyakorlati jelentősége azonban nem sok lehetett, hiszen a vizekkel, nádasokkal eltűntek az egykor itt is jellemzően előforduló "nádi farkasok". Egyéb vadra pedig nemigen volt érdemes hivatalos vadászatot tartani. A kisújszállási alapszabály 1883 januárjában került a Belügyminisztériumba. Onnan átadták a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárcához. Ekkorra ugyanis már kialakult, hogy a vadásztársulatok szakmai működését is tartalmazó OLK-168. 1883-4-3651. Lásd pl. SZABÓ Lajos: Kisújszállás története a XVI. századtól a XLX. század első negyedéig. In: Kisújszállás várostörténete. II. köt. Kisújszállás, 1987. 116-117. 334