Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.

Június 5-én ismét jelenti Zennegh a kamarának, hogy a szolnoki nép és a harmincados ismét panaszkodnak a kommandáns ellen és sürgetik, hogy személyesen menjen le a dolgokat megvizsgálni. Ez iránt még nem kapott a kamarától se parancsot, se utasítást, se felhatalmazást, hogy mennyi útiköltséget és napidíjat számíthat fel. A Szolnokra való lemenetelt az is kívánatossá teszi, hogy a lejáró szerződést a szolnokiakkal megújítsa. Június 28-án a kamara értesíti Zenneghet, hogy Szolnok s a hozzá tartozó Ács és Szentiván összeírásával Matyasovszkyt bízta meg. Zennegh augusztus 14-én jelenti a kamarának, hogy az újonnan települt szolnokiakkal az évi census iránt az egyezséget megújítván , megkísérelte velük a kincstárra nézve előnyösebb szerződés kötését, de azok még az eddigi census leszállítását kérték. Azt hozzák fel, hogy minden új település egy, sőt több évig szabad minden tehertől, ők pedig mindjárt évi 300 forintot fizettek és Heves vármegye is állandóan terhelte őket. Felhozták azt is, hogy sok huszár és hajdú van a városban, akiknek házuk, földjük van, de nem adóznak semmit, jóllehet három éve megparancsolta a haditanács, hogy arányosan viseljék a közterheket. Sok sótiszt is van a városban, akik szintén nem adóznak. És valóban az általam ismert kamarai városokban, így Budán, Esztergomban, Székesfehérváron mind a katonák, mind a kamarai hivatalnokok fizetni tartoznak. Miért legyen éppen Szolnok kivétel, mikor annak népe földhöz ragadt koldus. Aztán sokat szenvednek az átkelő katonaságtól is. A múltkor is egy Schulz nevű kapitány önkényüleg kvártélyozta be csapatját és a szegény népet, még a bírót is, kizavarták házukból, sőt ütötték-verték őket. Továbbá a várparancsnok, báró Dillherr, az erősség mellett elhajózó városi halászokat bezáratja, halukat elveszi s még taxát is vesz rajtuk, amikor kibocsátja őket. Ugyancsak ő a piacra jövő szekereseket a várba hajtatja és saját szükségleteire dolgoztatja. Mindezek igazságáról meggyőződvén, kénytelen voltam a censust 50 forinttal alacsonyabban megállapítani s velük úgy egyezkedni, hogy ha a panaszok okai megszűnnek, az egyezség csak egy évig érvényes. Kéri tehát a kamarát, hasson oda, hogy e visszaélések megszűnjenek. Augusztus 28-án kelt Orczy István következő levele: "Szolnoki bírónak és esküdteknek adassék közönségesen. Isten áldja meg kegyelmeteket. Szt. Iványi lakosok jövének hozzám, panaszolkodtak előttem, hogy kegyelmetek fenyegeti, hogy meg akarja dézsmálni, értem a kamarától meg árendálta légyen. Másként azt szokták mondani: szemesnek kell a vevőnek lenni. En nem jóval lom, amint a leveleket látom s tőllök sokat hallom, hogy elkövesse kegyelmetek. Hanem intem is, ha kárát nem kívánja vallani, békét hagyjon nékik. Ezzel maradván kegyelmeteknek jó akaró viceispánja Orczy István." (Pozs. kam. lev. II sor.) 1715. április 4. Zennegh a szolnokiak folyamodványát, mely szerint minden robottól, fuvartól, katonai és vármegyei terhektől újabb három évre mentesíttessenek, pártolva felterjeszti, mert igaz, hogy a szolnokiak ezt a kiváltságot már megkapták, de nem élvezhették, mert úgy a megye, mint a katonaság folyton zaklatta őket, úgy, hogy a voltaképpeni cél: Szolnok betelepítése s annak a kincstár egyik jövedelemforrásává tétele nem sikerült, mert a lakosság nem hogy szaporodnék és vagyonosodnék, hanem fogy és szegényedik úgy, hogy az ott levők is az elvándorlásról gondolkoznak. (Pozs. kam. lev. II sor.) 301