Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.

1715. június. Rendelet Heves vármegyéhez a haditanács megkeresésére, hogy a szolnoki erőd kijavításához szolgáltasson közmunkát. (Olt. conc. exp. canc. 43. sz.) 1715. június 1. Zennegh jelenti, hogy a szolnoki harmincados újabban Zanker ottani sotiszt ellen panaszt emelt, aki a kommandánssal szövetkezve mindenképpen a kamara tekintélye ellen tör. Legközelebb is azt követelte tőle, hogy az átkelésre szolgáló kompokat adja oda sószállításra. Salgári ezt megtagadta, mert neki a kompra , amit nem régen csináltatott 500 forintért, mindig szüksége van; az különben sem alkalmas sószállításra, mert könnyen tönkre megy. Zanker, aki részeges, veszekedő ember, minden áron felsőbbséget akar gyakorolni a harmincadi tisztviselők felett, jóllehet tudhatja, hogy egyik se függ a másiktól, mert a sohivatal felettes hatósága a császári udvari kamara, a harmincadé pedig a magyar udvari kamara és a sószállításra külön hajók és külön munkások szolgálnak. Azonkívül külön hidat veretett, ezáltal a kincstár jövedelmét jelentékenyen károsítja. Salgári bemutatta a számadást ama többezer forintról, melyet a szolnoki kaszárnya építésére kifizetett s a kaszárnya még sincs kész, mert a kommandáns a maga hasznára épített kocsmát, ólakat s más egyebeket. Július 27-én Zennegh felterjeszti ama okmányokat, melyekben a szolnoki elöljáróság és a nemzeti katonák tisztjei bizonyítják, hogy a Zanker sotiszt által Salgári ellen emelt vádak alaptalanok. Idejét látja véget vetni a folytonos torzsalkodásnak, ami a sótisztek, a várparancsnok és a harmincados hivatalnokok közt évek óta folyik a felsőbbség szégyenére és a közönség botránykoztatására. A haditanács, a só és a harmincadi ügyek felettes hatóságaiból egy vegyes bizottságot kellene kiküldeni, amely az ügyet megvizsgálná, a bűnöst megbüntetné s az ártatlanul meghurcoltnak elégtételt adna; aztán pedig utasítást dolgozna ki, meghatározván kinek-kinek hatáskörét, hogy azt át ne lépjék s a másik dolgába ne avatkozzanak, hivatali működésében ne akadályozzák. Július 29-én Salgári szolnoki provizor bemutatja a felügyelete alatt álló kincstári birtokok jövedelmi jegyzékét: szolnokiak 3 évre fizetnek 250-250 forint árendát, ugyanott a serfőző évenként 100 forintot; Jászberek puszta feléért az alsószentgyörgyiek fizetnek 30 forintot; Túr városa fizet 58 forint 40 dénárt; Rof falu fizet 23 forintot; Kisköre puszta most települ; Csege és Ballá pusztákat nem vette árendába senki; Törökszentmiklós, Kengyel, Tenyő, Szakállas és Kakát pusztákat Almásyné vindikálja magának. E birtokokat senki sem akarja bérelni, mivel a kincstár nem tudja megoltalmazni a jogtalan usurpálók ellen. Törökszentmiklóst pl. a debreceniek kiárendálták, de nem fizettek semmit, mert Almásyné nem engedte meg, hogy használhassák. A befolyó jövedelmekből évenként a szolnoki franciskánusoknak felsőbb rendeletre három éven át 180 forint jár. Szeptemberben Salgári megküldi a kincstári birtokok földesurainak jegyzékét is: Rof, Kisköre és Szászberek konfiskált Rákóczi javak, felerészben gróf Eszterházynak adományozva; Ács, Szentiván, Fokoró, Szeg a Bernáth családtól koboztatott el; Bála és Varsány nem tudni, mi címen a kamaráé; Abony, Kecske, Paládics, Tószeg a kincstáré volt, de Balogh Istvánnak adatott; Szentimre, Nene, Ders a Tassy László birtokában van, nem tudni, mi címen; Törökszentmiklós, Tisza Tenyő, Szenttamás, Szajol, Gyanda, Kengyel, Szakállas és Kakád pusztákat özv. Almásyné tartja hatalmasul elfoglalva. Azután bemutatja a számadást a szolnoki harmincad és vámhivatal 1715 első félévi jövedelméről, ami hat hónap alatt 2768 frt 54 1/2 dénár. Ebből rendes kiadás volt évnegyedenként a 302