Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.
sújtja, úgy, hogy ezek elbocsátó levelet kérnek, hogy máshová költözhessenek, amiből a kincstárnak nagy kára származnék. Március 12-én új jelentés: az alatta levő harmincadosoknak ő meghagyta, hogy a jövedelmi kimutatást mielőbb terjesszék be, de fél, hogy a jövedelem mindenütt kevés lesz, legfőképen azért, mert a várparancsnokok mindenütt azon mesterkednek, hogy a kamarának kárt tegyenek. így Egerben, de még inkább Szolnokon. A szolnoki provizorra gróf Pálffy generális ráirt, hogy ha még egyszer összetűz a parancsnokkal, elcsapatja hivatalából, pedig a vizsgálatból az derült ki, hogy Bössinger ezredes az oka minden bajnak. Heves vármegye is méltatlankodik a kincstárral, birtokait a jus armorum címén magának foglalja; a múltkor a várparancsnok segédkezése mellett a szolnoki kincstári alattvalókat összeíratta, azután erővel elvette tőlük az ácsi és szentiváni pusztákat s barmaik elhajtásával fenyegeti őket, ha legeltetni merik. Pedig ezeket a pusztákat árendában bírják. Ily körülmények között a szolnokiak azzal fenyegetőznek, hogy elköltöznek, ha a kamara nem képes őket a zaklatásoktól megoltalmazni. (Mellékelve van a szolnokiak panaszlevele, melynek ostyába nyomott kerek pecsétjében alul egy ekevas van, amely mögül két búzakalász, e között hegyével lefordított kard emelkedik; körirata: "Sigillum Oppidi Szolnok") Április 16-án Salgári szolnoki provizor jelentését mutatja be, amely szerint Bössinger parancsnok ráizent, hogy a katonaság részére a tűzifát és gyertyákat szolgáltassa ki, majd öt katonát a harmincados lakására küldött azok ott hallatlan erőszakoskodást tettek: elvették a Salgári kenyerét, ebédjét, egy hordót csapravertek, a házőrző kutyát agyon akarták lőni, a szobájában lövöldöztek s azzal fenyegetőztek, hogy a pincét felverik s a kamarai tiszteket agyonlövik. A szolnoki nép is annyira el van keseredve, hogy már a földet nem mívelik, barmaikat másfelé elhajtották s maguk is naponként szökdösnek, mert őfelsége a török uralom alatt jobban megvédte volt őket, mint most. Szolnok város bírái és esküdtjei április 18-án nyilatkozatot tesznek arról, hogy a várparancsnok az Úr feltámadása napján magához rendelte a bírákat s meghagyta nekik, hogy a várbelieknek ne adjonak húst, mert a parancsnok a maga marháit akarja kiméretni. A bírák ezt megköszönték, mégis ma, hogy a városi mészárszékben nem volt hús, 25 katonát a bíró házára küldött, hogy azokat mindennel lássa el. A bíró a polgárok házainál akarta őket elszállásolni, amit meghallván a várparancsnok, két bírót és a helyettes jegyzőt a várba hurcoltatta s gyalázatukra a tömlöcbe vetette. Május 28-án a kamara Szolnok város kérvényét, amelyben magát Ács és Szentiván puszták árendájában megtartani kéri, leadja Zenneghnek, aki véleményében azt válaszolja, hogy azokat Bernáth István, János és Szuhay bírták, de hűtlenségbe estek s emiatt a fiskus elvette tőlük. Hogy némi hasznot hajtsanak, a szolnoki provizor a szolnokiaknak adta árendába, vagyontalanságukra való tekintettel csekély 300 forintért és három évre. Heves vármegye nem engedi ezeket a szolnokiak által használtatni, hanem a jus armorum címén a saját kormányzása alá kerítette. Úgyde kincstári birtokért nem jár a jus armorum fizetése s minthogy a kamarának érdekében áll, hogy Szolnok kamarai város fellendüljön, az pedig e puszták nélkül nem élhet s érdekében áll, hogy a fiskusi jószágok jövedelmezzenek, ennél fogva a kincstári érdekeket Heves vármegye túlkapásai ellen minden esetre meg kell oltalmazni. Július 4-én a haditanács tudatja Bössinger ezredes, szolnoki várparancsnokkal, hogy a kancellária Szolnok városát néhány évre felmentette minden közteherviselés alul. 298
