Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.

Augusztus 29-én újból jelentést tesz afelől, hogy Eleonóra császárné elrendelte, hogy a kamarai tisztviselők a katonai várparancsnokkal egyetértve azon legyenek, hogy a budai, szolnoki s a többi várak jókarba hozassanak a kamarai jövedelmek felhasználásával. Ezt a rendeletet ebben az alakban nem lehet teljesíteni. A várak, kaszárnyák reparációi, építései ezreket igényelnek, a kamarának pedig alig van valami jövedelme; a szolnoki harmincad pl. a múlt júliusban csak 12 forintot jövedelmezett, így valami más alapról kellene gondoskodni, talán a só árát lehetne felemelni, jóllehet most a sókereskedés is pang. Szeptember 29-én kéri Zennegg a kamarát, hogy változtatná meg azt az intézkedését, hogy a szolnoki várnak a víz által okozott károk kijavítására a szegedi kamarai jövedelmét akarván fordítani, felszólította Cometh József szegedi kamarai prefektust, hogy ha e javításokat végrehajtja, akkor a szolnoki harmincadot alája rendeli, valamint a szolnoki várparancsnokság alárendeltetik a szegedi parancsnokságnak. Ne szakítsa el a kamara Szolnokot a budai adminisztrátorságtól, melyhez még a rebellió előtt tartozott, valamint katonai tekintetben is a budai generálistól függött. Október 10-én felterjeszti a kamarához a szolnokiak újabb panaszát Bössinger várparancsnok ellen, nevezetesen, hogy a lakosok közül kiválaszt öt halászt s őket a maga számára halásztatja. Ide-oda fuvarokat rendel ki, de semmit se fizet érte. Budáról bort hozat Szolnokra s ha önként nem megyünk, fegyveres erőt küld ránk. Azt kívánja, hogy a mészárszékünkön mindig tartsunk húst a vár részére, holott neki a várban külön mészárszéke van. Mi ezt nem tartozunk megtenni, de most már tehetjük, mert a marha nagyon döglik és jó marhát drága pénzen lehet csak venni. Ő azonban azzal fenyegetőzik, hogy katonáit kiküldi a városra s azokkal a legjobb ökreinket levágatja. A húst tőlünk rovásra hordatja s csak 3 dénárt fizet egy fontért, holott négyért szoktuk adni. Ami eszébe jut, kiküld érte a városra és szitokkal, börtönnel fenyeget bennünket, a múltkor is a mészárosunkat, amiért vasárnap nem volt hús, bezáratta s onnan csak nagy rímánkodásra, félig holtan szabadítottuk ki. Van néhány magyar huszárja, akik köztünk élnek, birtokos emberek s nem elég, hogy maguk nem fizetnek semmit, hanem testvéreik, szüleik is a mi földjeinket élik ingyen. Jött Szegedről egy kereskedő a mi városrészünkbe, hogy áruit eladja. Arra ráizent, hogy vagy kitakarodjék, vagy fizessen egy hónapra 3 forintot. Kiküldi a szakácsát és a szakácsnőjét a városunkra, ezek házról házra járnak kenyérért, még a ládákat is felnyitogatják és asszonyainkat veréssel fenyegetik. A magyar katonaság kapitánya Kurdis János meg ránk izent, hogy a télen nálunk fog kvártélyozni, holott mi fel vagyunk mentve a beszállásolásoktól. December 29-én ismét panaszkodnak a szolnoki új települők, hogy ámbár Szolnokról a kurucok által elűzetvén és sok évig ide-oda szétszóratván, most újra visszatelepedtek olyan feltétellel, hogy ne Heves vármegye, hanem a kamara fennhatósága alatt éljenek és noha 300 forint árendán kívül 3 évig minden más teher viselésétől fel lettek mentve, mégis Heves vármegye semmisnek nyilvánította az árendaszerződést és 106 gyalog és 5 lovas kvártélyporciót rótt ki naponként reájuk, amit ők képtelenek elviselni s inkább készek ismét elvándorolni, mint a vármegye zaklatásait tűrni. (Pozs. kam. lev. II sor. 71 csomó.) 1712. A Bernáth család által igényelt Szolnok, Alcsi ... porciók összeírása. (Olt. urb. et conscr. fasc. 37:44.) 296