Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.
mégis talán rávehető lesz a megegyezésre. (Megjegyezzük, hogy a Rákóczi felkelés előtt és alatt is volt Szolnokon serház, volt Kürüben is, utóbbi magánkézben.) Június 13-án Zennegg már bemutatja az építendő 20 öl hosszú, 5 öl széles serfőzőházhoz s a 25 öl hosszú, 3 1/2 öl széles téglaégető pajtához szükséges anyagkimutatást, egyben megjegyzi, hogy a szolnoki helyőrség folytonos viszálkodásban él a provizorral, így a Hasi inger ezred kapitánya, mint ideiglenes várparancsnok a provizor rendelkezése alatt álló szolnoki robotosokat a saját céljaira használja ki; a most kinevezett parancsnok Pessinger alezredes szintén a provizor ellen működik, többek között egy serfózőházat akar építtetni a kincstár kárával és a szolnokiakkal kötött árendaszerződés megsértésével. Kéri, hogy segítsen ezeken a bajokon a kamara. Június 20-án Új panaszt tesz, hogy a parancsnok a szolnoki erőd kijavítására berendelt gyalog és kocsi közmunkát más, saját céljaira fordítja, a királyi jövedelmeket magához ragadja s a kereskedőket annyira vexálja, hogy ezek inkább elkerülik a szolnoki harmincadot. (Pozs. kam. lev. II sor.) Augusztus 1-én felterjeszti a szolnoki újonnan települt helység bíráinak és lakosainak panaszlevelét a parancsnok ellen. így pl. egy polgártársunk a várbeli templomban meg akart egy asszonnyal esküdni, de Pessinger parancsnok kikergette a násznépet és a pap kéntelen volt a városon kívül egy hitvány házban összeesketni őket. A városban lakó huszár egy özvegyasszonytól két zsák lisztet s egyéb hasznos dolgot erővel elvitt. Midőn az asszony kérésére az elöljáróság az elvitt holmikat vissza akarta venni, a katona éktelen káromlás közt megtagadta az engedelmességet, amely káromkodást meghallván a franciskánus atya, az ő ösztönzésére a huszárt vasra verték s bezárták. Ez a kommandáns értésére esvén, 9 muskatérost küldött a huszárért, akik erőszakkal kiragadták a tömlöcből, miközben több férfit és asszonyt megsebesítettek s talán nagyobb vérengzést is tesznek, ha a páter közbe nem lép. A parancsnok Salgarit is folytonosan becsteleníti s azt hangoztatja, hogy ő a város ura és a kincstári tisztek is neki tartoznak engedelmességgel s az ő engedelme nélkül még akkor se szabad egy katonát megfogni, ha az egy polgárt megölt. Ilyen viszonyok közt az életük sincs biztonságban, nem gyarapodhatnak, hanem pusztulnak és kénytelenek lesznek Szolnokból elköltözni, főleg, ha megengedik a katonáknak, hogy noha birtokosok, mégis semmiféle közterhet nem viselnek. (Pozs. kam. lev. II. sor.) Augusztus 7-én Zennegg értesíti a kamarát, hogy gróf Pálffy János országfőkapitányától olyan parancs érkezett, hogy mivel a kamarai s így a harmincad jövedelmek is katonai célokra fordítandók, a szolnoki harmincad jövedelme az ottani erőd fenntartására fordíttassék s ha ennek a rendeletnek a kamarai tisztviselők nem engedelmeskednének, elbocsátandók és helyüket másokkal kell betölteni. Salgári szolnoki harmincados kész eleget tenni a rendeletnek, de a parancsnok mégis akadékoskodik és rósz információkkal minden áron elmozdítani törekedik. Szolnokról külömben a Haslinger ezred elment s helyére a Thaun ezredből jött egy század. A téglaégető kemencét újra építik, hogy a várhoz szükséges téglákat helyben lehessen égetni de a parancsnok nem engedi, hogy ennek költségei az itteni jövedelemből fedeztessenek, amellett a harmincad jövedelmét másként is károsítja, a kereskedőket elriasztja, a múltkor is 160 darab ökröt hajtottak Váradról és a parancsnok a szokott harmincadon felül még darabonként 10 dénárt vett belőlük. 295
