Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

bitang ökör borjú megtalálását jelentették, amelynek a jobb füle csonka volt, a bal füléből előre van ki véve, vagyis mind a két fülén füljegy volt, és esméretlen béljegü, szeptember 27-én pedig azt dobolták ki, hogy Hétfőn (szeptember 21-én) est ve a sáros értől hoztak be egy 4 fű üszőt dögölve haza, B.C. béljeg van a jobb farán. A gulyákban nem ritkán pusztított betegség. Ezzel kapcsolatban jellemző példaként említhetjük azt az 1829. október 4-én közzétett hirdetményt mely szerint: A marim dög már az ökör csordában és az egyik Guljában mutogatván magát, a T. (ekintetes) iV.(emes) Vármegye Chirurgusa azokat megnézte, és Kedden ujjra megnézi, egyszersmind meghagyta, hogy e részben a Város lakossal a már e télen köz hírré tett parantsolatjához és rendszabásához a T. Vármegyének tartsák magokat. Azért senkinek sem szabad a Csordáról vagy a Guljáról beteg marhákat a Városba vagy tanyara vinni, úgy a dögöt liaza hozni, vagy megfordítva. Amint a múlt századi statisztikai adatok mutatják, Törökszentmiklóson a szarvasmarhatartás mellett a juhtartásnak is igen nagy jelentősége volt. A város két kos nyájat szervezett, a magyar és a birka kos nyájat, ahhoz fogadott pásztort. Ez a tény arra utal, hogy a magyar (racka) juhok mellett már az 1800-as évek elejére elterjedt a finomabb szőrű mcrinó juhok tenyésztése is. A kos nyájak mellett a juhtartó gazdáknak saját falkáik, nyájaik is voltak, sőt egy 1821. július 22-i hirdetmény alapján — a nyájjat tartó Gazdaság a maga társainak és pásztorainak adjanak hírt — arra következtethetünk, hogy a juhtartó gazdaságok mellett — minden Juhos gazda a JuMsszaira reá parantsollyon - a településen juhtartó gazdatársaság is működhetett. A kos nyájakon kívül a többi nyáj, ill. falka a fejős juhászok keze alatt fejős juhokból, bárányokból és ür ükből állott.

7 1818—1829 között a városban egy magyar kos és egy birge kos nyáj volt. A juhokat, a kos nyájakat is beleértve, a többi lábasjószággal egyidőben hajtották ki a legelőre, ül. szerveztek belőlük nyájakat. Jól példázza ezt egy 1820. április 16-i hirdetmény, amelynek szövege ekként következik: Ujjra is köz hírré tétetik, hogy mivel már úgy is holnap minden Pásztorok kiállanak, a tanyák közzül minden ember mindenféle jószágait, akár juh, akár más egyéb legyen az kitakarítsa, Pásztor eleiben adja. A kos nyájakat októberben hajtották be a legelőről, 1818-ban október 12-én, 1820-ban október 16-án , 1822-ben október 15-én, 1823-ban október 13án, 1826-ban október 16-án, 1829-ben október 12-én, 1830-ban pedig október 18án, Lukács napján, a széjjel hányás végett. 1818-ban a nyájak széjjel hányása a város kertjében történt. 1820-1829 között a birge kosokat Eskütt Kóródi Ferencz Uram udvarán vehették át a tulajdonosaik. A magyar kos nyájat 1820-ban a Város 72 TÓTH S. é.n. 102. szerint 1822 augusztusának vége felé is fellépett a város határában a marhavész. 73 1830. október 24. A Tanyák között semmi féle Falkás Juhnak nem szabad. 74 1824. augusztus 8-i hirdetmény. 75 1818. augusztus 9. A Tanyák közzül a fejős Juhászok eltiltatnak. 1822. augusztus 4. ... senki a gazdák közül a fejős ... Juhait a Tanyák közöt ne merészellye legeltetni ... 70